Mint minden hasonlo esemenyt, ezt is nagy izgalommal vartuk: felallitjak a karacsonyfat a Trafalgar square-en! Lesznek karacsonyi dalt eneklok (carol-singers) meg fuvos zenekarok es karacsonyi hangulat lesz es minden szep es minden jo lesz!

A hangulatot megalapozvan munka utan talalkoztam Hannah-val es egyutt megebedeltunk. Ez egyebkent nagyon jo volt, mert mar az osszes boltban/etteremben karacsonyi zene szol, es ettol nagyon jo hangulat van =) Ezek utan setaltunk egyet South Kensingtonban, ami szuper volt, mert mar sotetedett es minden karacsonyi fenyekben tundokolt. Ittunk egy kavet, es kozosen raeszmeltunk, hogy egy eve meg nem is ismertuk egymast (!), majd felkerekedtunk, hogy akkor mi most megyunk a Trafalgar square-re. A helyzet komikuma az az, hogy barmily meglepo, NINCS Trafalgar square nevu metromegallo es egyikunknel sem volt terkep. Azt viszont tudtuk, hogy melyik szinu metroval kell menni es korul-belul meddig. Ugyhogy leszalltunk a Piccadily Circusnal. Megalltunk a keresztezodesnel, hogy akkor most merre tovabb... en latni veltem a nagy szobrot az egyik ut vegen, ugyhogy arra vettuk az iranyt. Le is ertunk az utca vegere, ahol megallapitottuk, hogy ez nem a Trafalgar Square es valoszinuleg rossz utcan jottunk le. Visszasetaltunk a Piccadilyre, ahol megkerdeztunk egy arust, hogy merre van a Trafalgar Sq. Legnagyobb megdobbenesunkre visszairanyitott minket abba az iranyba, ahonnan jottunk. Annyi, hogy az ut vegen (ahonnan mi visszafodultunk), meg kettot kellett volna menni balra. Mondanom sem kell, hogy mire a Trafalgar terre ertunk,

1. Vege volt a musornak

2. Faztunk

3. Legnagyobb megdobbenesunkre a fa nem volt csodalatos, a musor mindossze feloras volt (amit ugye lekestunk), nem voltak se kezmuvesek, se semmilyen karacsonyi hangulatot kelto dolog.

Realizaltuk magunkban, hogy mi ide egy Vorosmarty teret vartunk kezmuvesekkel.. en forralt borral, Hannah sult kolbasszal... Hat ehelyett kaptunk egy szerenyen feldiszitett magas fat, es egy saros/vizes ures teret. Nem volt jo.

Viszont mivel Hannah meg sosem jart Covent Garden-ben (ami hihetetenul hangzik!) elmentunk egyutt. Ez viszont nagyon jo elmeny volt: mindent megkaptunk, amit a Trafalgar tertol vartunk: karacsonyi hangulat, karacsonyi illatokkal es mindenfele emberekkel :) Sajnos picit keson ertunk oda, mert mar zartak az uzletek (hetkoznak csak 6.30ig vannak nyitva), de elmenynek nagyon klassz volt!

Nekem sikerult remekul megfazni, de ezt mar kegyetlenul hianyoltam es megmondom oszinten teljesen meg voltam dobbenve, hogy eddig nem volt ilyen.. hat megis Londonban vagyunk, vagy mi!

Talaltam az interneten egy fantasztikus kepet az emlitett esemenyrol. Azert mondom, hogy fantasztikus, mert eloben fele ilyen szepnek se tunt. De lehet, hogy ezt csak a hideg miatt gondoltam igy.. ?!

 

Ez megint egy olyan dolog, amivel csak itt szembesultem.
A minap egyutt vacsoraztunk a mar jol megszokott tarsasaggal, amikor felmerult ez
a kezfogas-dolog.

Meseltem, hogy az elso munkanapomon, amikor korbevezetett a fonokom bemutatni a kollegaknak, mindenki olyan furan nezett ram, es olyan furan fogtak kezet.

Mondta John, hogy vele is tortent hasonlo eset, meghozza az egyik egyetemi baratja kapcsan. Bucsuzaskor John kezet akart fogni a fiuval, aki nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel es (ezt nehez leirni, de) az ujjai veget fogta csak meg nagy zavaraban.

Akkor jottunk ra, hogy ezek az emberek, legyenek barmily muveltek, nem ismerik a kezfogas szokasat. Es nemcsak, hogy nem ismerik, de nem is tudnak vele mit kezdeni. Latszik rajtuk, hogy ezt valamifele `magyar dolog`-nak tartjak es furan neznek rad, hogy bar akaratlanul, de ezt a dolgot (marmint, hogy megfogjak a kezed) rajuk kenyszerited. Tudom, hogy ez nagyon furan hangzik! Megtapasztalni meg furcsabb..

Egyebkent en meg emlekszem arra a C.S. Lewis konyvekbol, hogy itt az emberek regebben meg ismertek, tudtak, alkalmaztak a kezfogast. Tisztan emlekszem, hogy az Oroszlan, a Boszorkany es a Ruhasszekreny cimu konyven Lucy tanitja meg Mr. Tumnus-nak, hogy hogyan kell kezet fogni, mert o (mint nem evilagi leny) nem tudja mi az.

Hat en most kis Lucy-nak erzem itt magam, mert (osztonbol) ujra, meg ujra nyujtom a kezem bemutatkozasnal, az emberek meg neznek, hogy mit akar ez...? 

Kerdeztem John-t, hogy de akkor, ha nem nyujtok kezet, mit csinaljak? Mire azt mondta, gyakorlatilag semmit. De egy magyar embernek ez annyira esetlen egy helyzet, mintha azt mondanak, hogy mostantol evesnel ne mondd, hogy Jo etvagyat! (Hmm.. Akar errol is irhattam volna..)

 

A nagy sikert aratott elozo bejegyzesem, es kulso nyomas hatasara is (John), leirok megegy tortenetet nyelvertessel kapcsolatban.

Szerintem azt mindenki tudja, hogy amikor a jo ember lanya uj munkahelyre kerul, akkor mindenfele training-re kell jarnia, hogy megismerje a helyet, tudja a folyamatokat, stb.
Hat ez velem is igy volt. Az egyik ilyen training a Medical Records volt. Ez gyakorlatilag arrol szol, hogy a korhaznak hatalmas konyvtara van, ahol a betegek leleteit taroljak. A leletek megtalalasahoz eloszor egy szamitogepes rendszert, majd a jozan paraszti eszt kell hasznalni. De ehhez is kell training, hogy ki legyen pipalva, hogy ott voltam. 

Szoval lementem a megadott irodaba es mondtak, hogy Adrien-t keressem (errol mi jut eszunkbe? Hat persze, hogy az Adrien Mole konyvek!). 

Hat Adrienrol kiderult, hogy egy nagydarab, tetovalt fekete srac. Mondta, hogy varjak egy picit (kozben kivette a fulebol a fulhallgatot, majd leallitotta az ipod-jan a rappet). Osszeszedte magat, es akkor elkezdte a mondanivalot...

itt alljunk meg egy percre. Adrien megertesehez semmifele nyelvtanfolyam az embert hozza nem segitheti. Azt a tempot es fekete szlenget amit ott levagott nekem, komolyan mondom, eddig csak filmben lattam.

Elkezdte mondani a rendszert, s ahogy mentunk egyik szobabol a masikba, folyamatosan mutatta be nekem az ott dolgozokat. Nagy a diverzitas: mindenfele nemzetisegu ember dolgozik ilyen pozicioban. A legviccesebb az volt, amikor Adrien bemutatta nekem Dora-t, aki egy kb 50-60 ev kozotti, kb 140 cm magas feher boru torekeny no. Megallt elotte Adrien es a kovetkezot mondta:
- Dora, ez itt Anita, a borgyogyaszaton dolgozik. Na adj egy otost!

Es akkor ott pacsiztak egyet, az 50 eves alacsony feher no, meg a huszas eveiben jaro nagydarab fekete srac. 

Ezek utan elmeselte Adrien, hogy minden teremben CCTV mukodik, mert az emberek azelott sosem jelentettek le, ha kivittek egy-egy leletet, igy a leletek hollete kovethetetlenne valt. Mondta, hogy

- Van ez a CCTV, de ez nem rogzit, bar eredetileg ezt akartak, de hat tudod ki fogja azt nezegetni egesz nap (majd jol megmarkolta a nemiszervet) - erted mire gondolok..

Oooooo.... hat erre mit lehet mondani. Mondtam, hogy ja.

Kimentunk az ajton, majd a folyoso tulso vegeben levo kolleganak odakiabalt a sarc, hogy:

- Hey Enrico! Ez itt Anita a borgyogyaszatrol..! Legyel hozza am kedves, ugye az leszel ;)?

Majd hozzamfordult es azt mondta: itt Enrico kepviseli a Latinokat. Es ramkacsintott.

Na mindezt olyan gyorsan hadarta le nekem, hogy mire a tura vegere ertunk, a nagy koncentralastol ugy ereztem, mintha leszivtak volna az agyam.  Ha felvettem volna magnora es fele olyan lassan hallgatom, kb akkor lett volna a normalis beszedtempo szintjen.

A masik meg, hogy van egy par kollega, aki (megfigyeltem) tudatosan nem ejt ki massalhangzokat. Peladanak okaert itt van ez.

Ha azt akarjak mondani, hogy LETTER, mindaz amit ebbol hallasz ennyi: leö.
Ertsd meg.

Szoval a kedves nyelvtanuloknak azt tudom mondani, hogy nem a tankonyv felett kell ulni, hanem
bortonos-gyilkolos-vilagmegmentos-kiszabaditos sorozatokat nezzenek angolul. Akkor talan lesz egy minimalis eselyuk arra, hogy azt amit itt most angol nyelvnek hivnak, megertsek. ;)

 

Utoirat: az idos emberekkel tiszta elvezet beszelgetni. Ok kepviselik azt a szep angol nyelvet, ami egyszer (meg ertheto koraban)  szamomra szeretheto volt. Kovezzetek meg!

 

 

Az ember azt gondolna, hogyha kijon Angliaba egy angol felsofoku nyelvvizsgaval, akkor nagy nyelvi gondjai nem lesznek. Hat az angolokkal nem is. Viszont mindenki massal.

A francia-angollal, az indiai-angollal mar otthon is talalkoztam, nem ert itt nagy meglepetes. Ha az ember koncentral, par perc alatt megszokja az akcentust es erti a nyelvet. Ugyanez a helyzet a kozel-keletiekkel is. Ugyanakkor neha megis elofordult, hogy haromszor kerdezek vissza valamire, mire nagy nehezen megertem, mert nem eleg, hogy akcentussal beszelnek, de meg gyorsan is. Es ha ez sem lenne eleg, akkor ugye itt van a szleng!

Korul-belul a masodik angol oran mar mindenkinek megtanitjak Magyarorszagon a kulonbseget a don`t es a doesn`t kozott. Erre kinosan kell ugyelni, mert egy ilyen hiabaert siman nyakat veszik a kedves tanulonak. Hat itt aztan.. meg nyujthatnam is a nyakam -se vagnak le.
Allandoan ilyeneket hallok, hogy - She don`t. He don`t. (?!?!?)

Jo, hat na. Ne legyek mar ilyen szoros szivu az angolul tanulokkal.

Mi van azokkal, akik mar itt szulettek? 

A munkahelyemen az irodaban korulottem ulok nagy resze mar itt szuletett Angliaban.
Ugye elemeletileg pont ezek az emberek tartoznanak abba a szuk keresztmetszetbe, akiket teljesen jol ertesz, amig el nem kezdenek szlenget hasznalni.

A hideg kiraz peldaul attol, hogy minden utan odateszik, hogy `in it`.
Mondok egy peldat:

- It`s cold, in it?

- You are angry, in it?

- Fine, in it?

- I am okay, in it?

 

MINDEN in it. Eloszor azt hittem, hogy csak az isn`t it -et  vonjak igy ossze, de aztan rajottem, hogy nem, mindig ez van.
Ha nem in it, akkor man. Peldaul:

- Thanks, man.

- It`s appreciated, man.

 

Nagy divat meg a like. Ez azert is kozonsegkedvenc, mert a mondaton belul szinte barhova helyezheto.

- I was like tired.

- It was like cold.

- Are you like a student?

- It`s kind of like blue. (Nalam ez viszi az aranyermet!)

 

Aztan itt van a cheers. Normal ember ezt megtanulja, hogy koccintasnal hasznaljak.
Itt gyakorlatilag egyenlokent kezelik a Thank you-val.
Ha valaki kinyitja neked az ajtot, Cheers. Ha eloreenged, Cheers.

Az elozo kettot lehet am kombinalni is:

peldaul, ha kapsz egy zsebkendot: Cheers, man.

Nameg az, hogy nem tudsz egy ember mellett ugy elmenni, hogy a kovetkezot ne mondana:

Hi, you alright.

Ezt naponta ugy ezerszer hallom. Felreertesek elkerulese vegett: SENKIT SEM ERDEKEL, hogy hogy vagyok! Ez abszolut szofordulatta valt.

Olyannyira, hogy a recepciosok mar nem ugy koszontik az embert, hogy

- Good morning. Can I help you?

Hanem ugy, hogy:

- Hi, you alright there?

 

Az ember meg nez, hogy mi lett ezzel a gyonyoru nyelvvel, es mi ez amit itt ezek beszelnek?!