Kicsit eltuntem mostanaban, ez sok mindennek koszonheto: de ennek oroszlanreszet az teszi ki, hogy sokat dolgozom, s a nap vegen alatalaban mar se erom, se kedvem leulni irni. Megprobalom osszefoglalni, hogy mi tortent az elmult hetekben:

A ho - krizis jott es ment, gyakorlatilag honak Londonban mar se hire-se hamva :)

Voltam egy Jazz clubban mult het hetvegen Belgraviaban, ami London legelokelobb negyede. Mar nem emlekszem, hogy hogy jutottunk oda, de egy biztos; nagyon jol ereztuk magunkat. Igaz, hogy ez emeletileg egy Jazz club, aznap megis blues-t jatszottak, de mi ezt nem nagyon bantuk.

Egyebkent meg kell, hogy valljam, hogy mi nem vagyunk nagyon kimozdulos alkatok. Marmint esti kimozdulos-bulizos jellemek. A mar sokat emlegetett Fox-ig elmegyunk, de oda is csak azert, mert a sarkon van :)

Varost felfedezni, muzeumot nezni, kirandulni, stb szivesen megyunk, de discozni, pubozni, nem nagyon. Szoval epp ezert nagy dolog, hogy legalabb egy jazz club-ig eljutottunk.

Tegnap pedig Hannah szulinapja alkalmabol meglepetes gyanant szinhazban voltunk. Agatha Christie `The Mousetrap` cimu darabjat neztuk meg. A darab erdekessege, hogy 57 (!) eve folyamatosan jatsszak. Ez azert mar rekord :)

Szamomra nagyon furcsa es egyben kiabrandito volt, hogy egyreszt az emberek nem oltoznek fel szepen, ha szinhazba mennek es a nezoteren esznek-isznak.. nagyon-nagyon kiabrandito ugy nezni egy darabot, hogy sor-szagot erzek balrol, jobbrol meg csipszet ropogtatnak mellettem.......

Maga a darab egyebkent nagyon jo volt, az elso perctol az jar az ember fejeben, hogy vajon ki lehet a gyilkos.. a darab vege szamomra csalodas volt- nem a gyilkos kilete, hanem a dramaturgiai megoldasa miatt. Kepzeljen el a kedves olvaso egy gyonyoruen felepitett darabot, egeszen 2 oran keresztul, majd a veget ugy osszecsapva, ahogy csak lehet. Kb errol van szo ket oran keresztul, hogy `ki lehet a gyilkos, ki lehet a gyilkos`, majd az utolso 5 percbenaz arcomba van vagva, hogy `Ja, EN VAGYOK! EN VAGYOK!` Es vege a darabnak. Hhmm.