Mult ev Augusztusaban, amikor varatlanul hazautaztam egy hetre, a ket legjobb baratom (akikkel 7 eves korunk ota baratok vagyunk) rogton lecsapott az alkalomra es nagy nyar-esti, kint-ulos, vilagot megvaltos beszelgeteseket folytattunk. Akkor tudtam meg, hogy Peti baratom is Angliaba keszul, meghozza Sheffield-be, hogy ott legalabb karacsonyig jo sok penzt keressen es ujra megtalalja onmagat. Ennek nagyon orultem, mert en is ugy ereztem, hogy o is elerte azt a pontot, amit en egy evvel azelott: megakadt az eleteben. Mindehhez hozzajarult, hogy keptelen volt kiheverni egy maganeleti valsagot es a gondolkodasara ez nagyon ranyomta a belyeget; mikor azon a forro nyari esten beszelgettunk, meg teljes szivvel allitotta, hogy o megtalalta es elvesztette az igazit es o mar sosem lesz boldog az eleteben, hacsaknem az elvesztett szemely meg nem erzi az o hianyat es ra nem jon, hogy valoban ok osszetartoznak. Mar akkor is azt gondoltam, hogy az en kedves baratomnak azonnali kornyezetvaltozasra van szuksege, mert ugy ereztem, hogy belole meg mindig az idegosszeroppanas beszel es meg o sem latja jozanul, hogy a velt igazi, nem is igazan az igazi, ha igy tudott viselkedni vele. De erre neki kellett rajonni es ujra felepiteni magat, hogy ujra az a “happy bunny” legyen (hogy angol kifejezessel eljek) aki mindigis volt. Ezert nagyon boldog voltam, hogy Angliaba koltozik, mert biztos voltam benne, hogy a kornyezetvaltozas jo hatassal lesz ra.
Egy korszak lezarul
2010.04.14. 11:27Meg is allapodtunk, hogy meglatogat Londonban, velunk tolt egy par napot es csak azutan megy Sheffield-be. Igy is tortent. Az elet kis csavarral ravezette ot, hogy jo orszagban, de rossz varosban van, igy egy hettel Sheffield-be valo koltozese utan, mar vissza is tert Londonba, hogy megkezdjuk a kozos londoni kalandunkat.
Igeretemhez hiven 1 napon belul talalt munkat es a szamara kinezett Starbucksba is nagyon gyorsan felvettek. Miutan a burokraciaval megbirkoztunk mar minden siman ment es a dolgok egyenes menete is azt bizonyitotta, hogy Peti jo idoben es jo helyen van – vegre. Ahogy szepen lassan megszerette az angol kulturat, helyeket, izeket, zeneket, egyre boldogabb lett, mig nem egy ominozus napon szembe jott valaki, akirol mar az elso pillanatban tudta, hogy meg fogja valtoztatni az eletet.
Ez vezetett ahhoz, hogy tobb, mint felev utan felszamolja a londoni eletet es a nagy szerelemhez koltozzon Zurich-be.
Barki, aki latta ot osszetorve, ahogyan Angliaba erkezett, csodajara jart volna annak a teljesen uj embernek, aki felevvel kesobb a repuloteren felszallt egy zurichi gepre, hogy elhagyja Angliat.
De Peti Angliaban elese nem csak neki tett jot: az a pozitiv energia ami belole aradt -akar egy ledolgozott 12 oras muszak utan is- minket is feltoltott. Ujabb es ujabb orult zenei, gasztronomiai es divat - hullamai minket sem hagytak erintetlenul.
Mert igenis kellett Cheryl Cole-t, Alexandra Burke-t es Lady Gagat hallgatni, indiait enni, minosegi Clipper’s zold teat inni, John hajat ujratervezni es megvenni azt a bizonyos kabatot a Zara-ban!
Ezert, amikor elment, egyik szemunk sirt, masik nevetett. Es most, hogy az utolso Clipper’s zold teat iszom es az ures dobozt a kukaba dobom, megertem, hogy egy ujabb idoszak zarult le az eletemben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anitainlondon.blog.hu/api/trackback/id/tr481920212
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
petervonzurich 2010.04.17. 10:31:41
:((
Hiányoztok!
Hiányoztok!