Mar nagyon vartuk a husveti hazaruccanast Budapestre, egyreszt a joido, masreszt a csalad/baratok miatt. Maskor reggelente szeretek sokaig aludni, de az indulas napjan en mar olyan izgatott voltam, hogy reggel 7.30-kor felebredtem, es John-t azzal a felkialtassal keltettem, hogy : "Ma megyunk haza!"
Igaz, hogy a gepunk csak este 8 korul indult, de az egesz nap a pakolasrol, csomagolasrol szolt, mivel nem akartam kivenni egy szabadnapot csak ezert.
Utalok csomagolni. Sokat koltoztem eletemben, es egyre tobbet repulok is, es ez az a resz, amit nagyon utalok. Eppen ezert en altalaban amilyen gyorsan lehet, elintezem: ezert en mar korul-belul 9 orara kesz is voltam :) A hangulatot/erzeseket tukrozi az is, hogy nap kozben a kovetkezo mondat hagyta el a szamat: "Ma megyunk haza, ugyhogy vigyaznunk kell, hogy ne hagyjunk semmit itthon."
A Heathrow repuloterrol (imadjuk!) repultunk British Airways-zel (szinten imadjuk!), mivel korul-belul egy fel eve rajottunk arra, hogyha 6 honappal az utazas elott foglalunk jegyeket, akkor ugyanannyiba kerul az utazas, mintha Wizzair-rel repulnenk, azzal a hatalmas kulonbseggel, hogy a BA nem fapados, kozel van a repter, kapunk enni, mindig pontos, a legiutas-kiserok nagyon aranyosak es nem utolso sorban a szebbik Ferihegyre erkezik. :) Szoval el voltunk kenyeztetve.
En a Franciaorszagi katasztrofalis repulo-esetem utan, mar kezdem megint ujra megszokni a repulest, foleg, hogy Hannah is velunk repult es vele vegig beszelgettunk.
Az idoeltolodas miatt Budapestre ejfel kozul erkeztunk meg, ahol hamar kiderult, hogy Hannah csomagja eltunt. Fel oras ugyintezes utan megigertek, hogyha meglesz (!), akkor masnap hazhoz hozzak. Az egy dolog, hogy Hannah osszes ruhaja, de az egyetemi jegyzetei is a csomagban voltak, ugyhogy nagy volt a panik. Ennek eredmenyekent egy picit elromlott a hangulatunk, es mikor hazaertunk, Hannah meg eltoltott fel orat a gep elott, hogy jelentse a biztositonak a csomag eltuneset.. a hazaut szamomra nagyon erdekes volt, mert most mar az angol kozlekedeshez/autozashoz vagyok szokva, ezert konstansul attol feltem, hogy valaki nekunk fog jonni :D
Ejjel egy kis beszelgetes, macskazas utan valamikor hajnal 2-3 kozott lefekudtunk aludni.
Masnap reggel 11 korul megerkezett Hannah csomagja. Hogy hol volt? Nem tudjuk. Lenyeg, hogy meglett :)
Az a helyzet, hogy minden alkalommal, amikor hazamegyunk, en halara szervezem magam, napi 2-3 talalkozo, kave, seta, bemegyek, megnezem, elintezem, bankolok, bulizom, stb. Hat ebbol mindig az van, hogy estere mar iszonyuan faradt vagyok, es alig elek. Ezert ugy dontottem, hogy elso nap adok magamnak egy kis idot, pihenni fogok. Erre mar azert is nagy szukseg volt, mert (szerintem) a hirtelen idovaltozastol (London, 16fok , szel, eso - Budapest, 25 fok, napsutes, szarazsag) nagyon fajt a fejem. Mivel csak egy szuk hetre jottunk, megsem birtam a fenekemen maradni, John-nal elmentunk setalni.
Elmentunk a Pozsonyi utra, es en realizaltam, hogy a szep emlekek is megszepulnek, ettunk egy fagyit es rajottem, hogy a citrom nem megy a tiramisuhoz, bementunk az Alexandraba, ahol kiderult, hogy huszezressel meg mindig nem lehet fizetni (Aah... apro!), majd hazasetaltunk a Varosligeten keresztul, ami meg mindig nagyon szep :)
Masnap a csaladommal talalkoztam es a legjobb baratnommel, aki panikban felhivott, hogy "Most azonnal!" aminek az eredmenye egy jo kis Liszt Ferenc teri jeges kavezas lett, amire mar nagyon szuksegem volt, mert ezeket a talakozokat/iszogatasokat nagyon hianyolom.
Masnap reggel bank napot tartottam: 2 ora az OTP-ben, fel ora a Raifaisenben, kis vasarlas, utana hazarohanas, ebed, majd a kis keresztfiamekkal talakoztam a Nyugatinal. A hatalmas (nyari?) vihar miatt mar kesesben voltam, de meg haza kellett mennem enni es atoltozni, mert estere bulizast terveztunk a legjobb barataimmal.
Picit kesve meg is erkeztem, es beultunk a Nagymezo utcaba egy elokelo kis pub-ba iszogatni/beszelgetni. Nagyon jol ereztuk magunkat, amig indulaskor fel nem tunt, hogy Petinek elloptak a telefonjat... baaah... gondoltam is magamban, hogy hat, ezzel jol el lett rontva az este es mar meg is beszeltuk, hogy hagyjuk az egeszet, menjunk haza, mikor Peti megjelent tajtekozva, hogy marpedig az o estejet nem rontja el egy tolvaj, es igenis, ma este enekelni fogunk..
Ezzel a lendulettel atmentunk az Operahaz mellett talalhato szorakozohelyre karaokezni. En egy kisse bizonytalan voltam az este miatt: mar lassan 2 eve nem enekeltem, nemcsak szinpadon, otthon sem, (mert John mindig vagja nekem az arcokat, ugy meg nem lehet) es az osszes onbizalmam elveszett. Hat meg akkor, amikor Peti rogton elso lenduleteben nekiallt The Calling: Wherever you`ll go-t enekelni. Hat en ledobbentem. Nem csak azert, mert sok-sok-sok evvel ezelott en biztattam ot az eneklesre / vontam bele a zenekarosdiba, hanem mert annak idejen ezzel a dallal egyutt szenvedtunk sokat, es most ugy enekelte el elsore, beenekles nelkul, fesztelenul, hogy en csak lestem, hogy uristen mi lett ebbol a hangbol, mi lett ebbol a sracbol....! Es akkor rajottem, hogy igen, en abbahagytam egy utat 2 eve, de a Peti azota is azon jar, es megy elore, es fejlodik, es naprol-napra egyre jobb..
Aztan Margit is sorra kerult es en meg lestem, hogy mi lett ebbol a klasszikus zeneszbol, aki olyan lazan enekelte az "Izmos kockahas" cimu dalt, mintha mindig ezt csinalta volna.. En nagy nehezen elenekeltem egy dalt, de nem ereztem jol magam, iszonyatosan feszult voltam, alig mertem enekelni es mar alig vartam, hogy vege legyen. Arra az egyre is csak ugy mertem kiallni, hogy mondtam a Petinek, hogy te is gyere.. A dal vege utan Margit adta meg a kegyelemdofest, mondvan: "Tudod, ez nagyon erdekes, hogy par honapja meg te voltal a szinpadon a vezeto egyeniseg, egy diva, most meg egy feszult, iszonyatosan ideges lanyt lattam.." Es meg kell vallani, igaza van. Az este vegere rajottem, hogy az eletemnek megint lezarult egy szakasza.
Mindezek ellenere fantasztikusan ereztem magam az este, foleg miutan az Operahaz elott megbizonyosodtunk rola, hogy a Magnificatot meg mindig el tudjuk enekelni 3 szolamban, tisztan, ami meg mindig remiszto :)
Az Oktogonnal bucsuztunk el, en majdnem konnyek kozott, mert neha nagyon hianyoznak a barataim, es hiaba az internet, a szemelyes talakozast semmi sem potolja.
Masnap megint mozgalmas napunk volt: reggel Mariann nenivel talakoztunk, es en nagyon sajnaltam, hogy csak ilyen keves idot tolthettunk el egyutt, mert John-nal mentunk fogorvoshoz. Az uton odafele osszefutottunk egy nagyon kedves kollegammal az Operahazbol, akit szinten nagyon jo volt latni, es akinek vattacukor illatu parfumje volt :D
Hat igen, Eszti meg mindig egy bohem, bolondos, biciklit tolo, onmegvalosito, `igazsagotmegmondo` baratosnem. Fogaszat utan rohanas a fodraszhoz...
Nem tudom milyen frizurat akartam. Nem akartam mast, mint valtozast. Hat, az bejott J A fodrasztol eltavozoban John anyukaja odasugta, hogy "Jezusom, lattad azt a not, a melletted ulo szekben? Hat az biztos prostitualt, vagy valami hasonlo..." Odanezek, es kit latok? Kelemen Annat. Hannah elbeszelese szerint az egesz reggelt es kora delutant ott toltotte es szerintem mi csak a vegeredmenyt lattuk, nade az sem volt szivmelengeto :)
Ezek utan Hannah-val talakoztunk es setaltunk egyet a Vaci utcaban.
Masnap ellatogattam a regi munkahelyeimre, es megdobbenve tapasztaltam, hogy semmi sem valtozott... viszont megkezdodtek az elbocsatasok a gazdasagi valsag miatt, es azok, akiknek meg mindig van munkahelyuk, azok sem boldogok, mert a helyzet meg mindig hasonlo ahhoz, ami miatt en jottem el..
A regi kollegakkal valo beszelgetes dobbentett ra arra, hogy en mennyit valtoztam miota itt vagyok. Mennyivel kiegyensulyozottabb, nyugodtabb, boldogabb lettem. Ez, erdekes modon picit szomorusaggal tolott el, mert meg mindig nem tudom megerteni, hogy sok ismerosom kozul sokan miert nem valtanak, ha boldogtalanok... ha nekem nem jo valahol, akkor igyekszem tenni ellene. Ez persze csak en vagyok.
Most eloszor tortent, hogy hazafele jovet nem ereztem magam egy picit sem rosszul, hogy vissza kell jonni, sot.. John-nal egyetertesben racsodalkoztunk arra, hogy mi gyakorlatilag meg orultunk is, hogy jovunk, mert valahol mar Anglia (is) az otthonunk.