Nem igazan irtam meg arrol, hogy mit is csinalok en itt Londonban.. neha szerintem megemlitem, hogy dolgozom :D

Nagyon – nagy szerencsenek (es a jo nehany ev tapasztalatnak az egeszsegugyben) koszonhetoen egy korhazban dolgozom. Novemberben jottem ide dolgozni, es halistennek hamar klassz pozicioba kerultem. Most a borgyogyaszaton dolgozom a Professzornak. A budapesti multam utan ez egy kis visszalepes (business-bol az eu admin reszere), viszont ahhoz kepest, hogy meg csak nem reg koltoztunk ide, egy teljesen idegen orszagba – nagy elorelepes. Amikor ebbe a pozicioba kerultem, kicsit aggodtam, hogy hogyan fogok megbirkozni az orvosi nyelvvel – akarhogyis, en az egeszsegugy business reszebol jovok…

Oszinten be is vallom, hogy az elejen, amikor elkezdtem csinalni az audio-typing-okat (diktafonra diktal az orvos es azt kell legepelni), hat izzadtam rendesen. Mindig nyitva volt elottem a gyogyszeres konyv, a borgyogyaszati lexikon meg a google, hogy valahogy boldoguljak. Mondta a fonoknom, hogy ne aggodjak, mert gyorsan bele fogok tanulni a terminologiaba, aztan mar meg se fog kottyanni az egesz.. gondoltam, hogy igaza lehet, mert az, hogy valamit legepeljek, nem nagyon dolog, nade hogy azt hibatlanul tegyem – mindjart mas kerdes. Aki ismer engem, tudja, hogy milyen maximalista ember vagyok, szoval el lehet kepzelni, hogy hajtottam magam, hogy menjen a dolog. Ez ugyanis nem megy olyan konnyen, hogy az ember lanya fog egy listat, es bemagolja a gyogyszereket meg a korsagokat – nincs is ilyen lista, de ha lenne se erne sokat. Mert ugyanis – ahany ember, annyi fele betegseg (sajnos).

Az mar egy nagyon jo erzes, amikor Dr. House-t nezunk, es soroljak a gyogyszereket es eppenseggel tudom mire jok, vagy milyen betegsegre adjak es meg azt is tudom, hogy helyesen hogy irjak.. :)