Mar regota gondolkodtam azon, hogy leirjam, milyen is egy PA, azaz personal assistant, azaz szemelyi asszisztensi munka. Ugy vettem eszre, hogy Magyarorszagon ez inkabb csak a multicegeknel honos es foleg az utobbi 5-8 evben jott be az orszagba a menedzserekkel, meetingekkel es team brifingekkel egyutt... mert ezt megelozoen csak titkarnok leteztek, es egy titkarno meg gyermekkoromban egyenlo volt a fonok szeretojevel.
Angliaban/Amerikaban eleg elterjedt a szemelyi asszisztens fogalma, sokaknak eleve az az almuk, hogy egy-egy neves ember szemelyi asszisztenseve valjanak. Meg se kell emlitenem, hogy minel nagyobb embernek dolgozik az ember, annal tobbet keres. Szemelyi asszisztense nem csak uzletembereknek van, hanem maganszemelyeknek is: ha az ember egy allaskereso ugynokseg honlapjan beirja a keresobe, hogy "PA" sok olyan talalat jelenik meg, amelyben "high profile individual and his wife" keres asszisztenst "with frequent international travel". Ha nem lenne senkim es hajlando lennek arra, hogy lemondjak a sajat eletemrol es elvallajak egy gyakorlatilag 24/7 szolgalatot, biztos halalra keresnem magam.
Nekem viszont tokeletes a mostani munkam: egy korhazban vagyok, altalaban 9-17-ig dolgozom egy nagyon kedves-rendes professzornak, es bar 8 orabol nyolcat rohangalassal es nagyreszt e-mail irassal, telefonalassal illetve a British Airways honlapjan torteno repulojegy/transfer/hotel foglalassal toltom, ezt rendkivul elvezem. Halistennek vagyok olyan szerencses, hogy a prof rendkivuli modon ertekeli azt amit erte teszek (mert vegulis az eletet szervezem) es ennek hangot is ad :)
Meg mindig azon allasponton vagyok, hogy eletem legjobb dontese volt Angliaba koltozni. Azota minden valahogy csak ugy magatol adodik, es annyira-annyira boldog lettem!
