Gondoltam leirom, hogy telik egy atlagos napom:
Reggel 7:20-kor kelt az ebreszto. Ilyenkor altalaban azonnal konstatalom, hogy
- Meg biztos nem lehet 7:20, mert nagyon faradt vagyok
- Ha 7:20 is van, nincs az az Isten, hogy en felkeljek
7:50-55 korul John noszogatasara kikelek az agybol es mar tetemes kesessel megtoldott morcos hangulatomban keszulodok munkaba. 8:20 kornyeken el is indulok, de addigra mar utalom az egesz vilagot: az osszes embert, allatot, ceget, minden elo organizmust es elettelent. Ha kesik a vonat, meg morcosabb leszek. Ha esik az eso, meginkabb.
Felszallok a vonatra, ahol mar bekesebb vagyok, mert meleg van es senki nem szol hozzam. 10 perc csendes nyugalom utan leszallok a Victorian, ahol mar tizezrek igyekeznek munkaba. Mivel mar megvan a megszokott utvonalam, ezert ahhoz tartom magam. Mire South Kensingtonba erek, mar egeszen ebren vagyok. Es mire a korhazba erek, mar gyakorlatilag kave sem kell (magamban rohogok a kollegakon, akik morcosak, meg alig nyilt ki a szemuk es papirpoharbol kavet szurcsolgetnek, es morognak minden betegre aki be mer telefonalni 10 elott).
Elkezdek dolgozni, mert a legaktivabb altalaban reggel vagyok. Par ora alatt lenyomom az egesz napi teendo-listat es del korul elhatarozom, hogy amikor ma hazamegyek, akkor nagyon kedves leszek, mert szegeny John igazan nem erdemli meg a zsortolodos enemet, es tornazni is fogok, hogy egeszseges es fitt legyek, es elintezem a banki atutalasokat es irok minimum 3 emailt, amire mar 2 hete nem volt idom, es gyorsan megnezem, hogy kinek van szuletes/nevnapja a kozeljovoben, es zuhanyozom es hajat is mosok es elokeszitem a ruhaimat, hogy ne reggel kelljen ezzel is idot vesztegetni es nem utolso sorban minimum 2 orat tanulok es egyebkent koran lefekszem, hogy masnap konnyebben tudjak felkelni.
Ezen elhatarozasok utan meg dolgozom egy par orat, ami total leszivja minden eleterom es kedvem, igy amikor 17 korul hazaindulok, mar megint utalom a vilagot, mert dugo van, vagy mert pont lekestem a buszt/metrot/vonatot es varni kell, es ehes is vagyok es ha ehes vagyok, ideges vagyok, es mar alig varom, hogy otthon legyek, de meg fel kell masznom a dombra, es mire felerek, mar pont elegem van mindenbol es mindenkibol. Es hat persze, hogy nem vagyok kedves, es John par kerdes utan (- Milyen volt a napod? –Hmm. - Benn volt a fonok? –Hmm. - Faradt vagy? – Hmm.) feladja, es kozli, hogy `majd beszelunk, ha mar ettel` ami igen megfontolt es tapasztalt tole, mert tudja, hogy addig ugysem lehet hozzamszolni, amig az uzemanyag tartaly nincs ujratoltve, tehat eszunk, aminek a vegere en jokedvu de nagyon faradt vagyok, ezert megfurdok es alszom.
Az elalvas elotti pillanatban konstatalom, hogy nem tornaztam, nem irtam emailt, nem tanultam, nem inteztem a bankot, nem mostam hajat, nem csekkoltam a szulinapokat es nem keszitettem elo a ruhaimat, de nem baj, mert holnap felkelek 7:20-kor es akkor mindenre lesz idom.. es akkor a feketeseg, majd 7:20-kor kezdodik elolrol az egesz…..
