Akarmilyen hihetetlen, Londonba koltozesunk ota eltelt egy ev.
Nem irok nagy osszefoglalot arrol, hogy mi tortent velem ez alatt az egy ev alatt, hiszen ezt a naptari ev vegen szoktam, mindenesetre, ha a kedves olvaso veszi arra a faradtsagot, hogy vegiggorgesse a lapokat, szepen, rendbe szedve megtalalja, hogy mi tortent velem/velunk itt, Angolfoldon. En is ezt tettem: tegnapi nagy racsodalkozasomban, hogy mar egy eve itt vagyunk, gyorsan vissza is lapozgattam a blogomban (milyen jo, hogy van!) es elamultam azon, hogy mennyi mindent csinaltunk. Szinhaz, koncert, utazas, baratok, munka.. volt itt minden. Az egy eves alap atlagot tekintve legalabb haromszor-negyszer annyit utaztam/muvelodtem, mint az elmult eveben. Es meg mennyi mindent nem lattam! Rengeteg tervem van, hogy mit szeretnek megnezni (elsosorban kiallitasok), es mit szeretnek megnezni megegyszer (mert abbol is akad boven).

Megis azt erzem a legnagyobb dolognak, hogy novemberben kezdtem el dolgozni egy pozicioban es azota mar hanyszor eloleptettek es hanyszor emeltek meg a fizetesem... sajnos 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ez Budapesten nem sikerulhetett volna.

John azt mondja, hogy London vagy megerosit, vagy megol. Engem megerositett.

Nagyon szeretek itt elni es ezuton is koszonet azoknak, akik ehhez engem barmilyen formaban hozzasegitettek.