Sok mindenrol irtam, ami nagyon tetszik (foleg a lokalitas), de arrol meg nem nagyon, hogy mi nem. Hogy az erem mindket oldala ismert legyen, es ugy egyebkent a helyes meglatasert, azert leirom a negativumokat is.
Szamomra elkepeszto az, hogy az orszag legnagyobb allami korhaza, amely minden evben hatalmas profitot (!) konyvel el, es ilyen lokalitassal rendelkezik, hogy engedheti meg maganak, hogy egy-egy osztalya lepukkant allapotban legyen. Amikor azt mondom, hogy lepukkant, akkor azt ertem, hogy meg a magyar atlagnal is rosszabb. Tudom, nagyot mondtam, es meg csak nem is tulzok. Minimum 10 eves padloszonyeg, rosszul (vagy egyaltaltalan nem) bevilagitott terek, szethullo butorok, malo vakolat... ismeros? Nekem az volt meg otthonrol. Amikor kijottem Londonba, volt olyan szerencsem, hogy az egyik legjobb korhazban dolgozhattam egy evig. Nem azt mondom, hogy ott kolbaszbol volt a kerites, de bizony a kulso egyensulyban allt a belsovel. Hat az uj helyemen ez nem egeszen igy van. Elgondolkodtato, hogy ez vajon miert lehet, persze nem az en dolgom effelol itelkezni.
De hogy szemelyesebb eseteket is emlitsek:
az peldaul nagyon nem tetszik, hogy a szabadsagot tobb honapra elore kell bejelenteni. Tehat ha en peldaul karacsonykor szeretnek elutazni, azt meg Oktober elott (!!) meg kell mondanom. Magyaran Szeptemberben szolni arrol, hogy December utolso heteben nem szeretnek jonni. A slusszpoen az, hogyha az azonos munkakorben dolgozo emberek kozul mar valaki kert az altalad is kert napokra szabadsagot, akkor a tied ugrott. Majdnem igy jartam en is. John-nal minden evben mar nyaron megvesszuk a karacsonyi repulojegyeket, mivel igy nagyon sok penzt takaritunk meg. En ugye Szeptember vegen kezdtem el dolgozni itt, es ra ket hetre jeleztem, hogy majd en Decemberben szeretnek szabira menni. A menedzserem, aki egyebkent egy nagyon-nagyon kedves ficko, mondta, hogy nagyon sajnalja, hogy nem szoltam elobb (kerdem en, mikor?), mert mar ket masik ember is kert szabit akkorra es igy engem nem tud elengedni. En meg csak lestem. Visszakerdeztem, hogy akkor ez most mennyire biztos? Mert meg juniusban megvettem a jegyeket, es ha nem mehetek, akkor ezt le kell mondanom. Arrol nem beszelve, hogy akkor 2010 nyarig nem is jutok haza. Erre annyit mondott, hogy sajnalja. Hat, par perc alatt elment a kedvem az elettol: lelki szemeim elott lattam a karacsonyi fenyben uszo Andrassy utat, Operahazat, John-ek nappalijat a fenyofaval, oket ott, nelkulem, es vegul magamat itt, Londonban. Mit ne mondjak, csak noies tartasom akadalyozott meg abban, hogy ne sirjam el magam a kollegak elott. Keseruen nyeltem parat es probaltam nagyokat lelegezni.. Mivel ez a beszelgetes az irodaban zajlott, fultanuja volt meg egy par ember, ugyhogy hamar hire szaladt az osztalyon, hogy szegeny Anita hogy jart. Azon kaptam magam, hogy tiz percenkent jonnek hozzam a joindulatu kollegak kerdezni, hogy jol vagyok-e. Hat nem voltam valami fenyes kedvemben, persze ezt amennyire lehetett, probaltam palastolni (megis uj vagyok itt). Par ora utan megjelent a menedzser es felrehivott. Mondta, hogy beszelt az orvosokkal, meg az o fonokevel, es ugy dontott, hogy most eloszor es utoljara kivetelt tesz velem, es elmehetek karacsonykor, de maskor elobb szoljak (mikor, nyaron?). Nagyon megkoszontem, es hihetetlenul megkonnyebbultem.
A masik eset pedig egy nagyon is aktualis dolog. Mint emlitettem, en a Haemophilia osztalyon dolgozom. Kiderult azonban, hogy a Haematologia osztaly vezetojenek a titkarnoje 2 hetre szabadsagra megy, merthogy mutik a terdet. Surgosen kellett valaki, aki ot helyettesiti, es gondolom kitalaljatok, hogy nekem kellett elvallalni. Mondhatom, semmi kedvem nem volt hozza. Ket hete vagyok az osztalyomon, epp kezdtem magabiztos lenni a dolgomban, tudni, hogy mi-hol van, es erre attesznek mashova. Pff.. Feljottem dolgozni a negyedik emeletre egy olyan osztalyra, amit szerintem 1980 ota nem ujitottak fel, es olyan csapathoz, akik meg egymashoz sem nagyon beszelnek, nemhogy hozzam. Szo se rola, az irodam ablaka a Temzere nez, de ez vajmi keveset ad az erzeshez, hogy egyedul vagyok, es ha segitseg kell, a csapathoz nem nagyon fordulhatok.
Beszeltem a menedzseremmel, hogy legalabb had uljek az elozo irodaban, es onnan ellatom az osszes feladatot, ami kell, csak had ne kelljen a Haematologian lennem egesz nap. Kitalalhatjatok; a valasza az volt, hogy a Haematologian kell maradnom, mert ram ott szukseg van. Erre mondtam, hogy de en nem erre a poziciora jelentkeztem. Erre o, hogy dehogynem. Erre en, hogy nem, en a Haemophilia osztalyra jelentkeztem Senior allasra, es nem a Haematologia fejenek a PA poziciojara. Mondta, hogy ez igaz, de attol meg egy Directorate ala tartozik a ketto, es ha ember kell, akkor mozgathatnak ide-oda, es higgyem el, ha lenne mas embere akit odakuldhetne, megtenne es egyebkent is csak ket het. Mondtam, hogy rendben, ket het, de amikor az ember tobb idot tolt a munkahelyen, mint effektive az otthonaban, akkor nagyon is fontos, hogy hova megy be dolgozni minden aldott nap. Mondta, hogy tudja, de ez van. Mondtam oke. Igazabol most megmakacsoltam magam, es nem erdekel, hogy itt ki, mennyire nem rokonszenves: ezt a ket hetet vegig fogom csinalni, mert nem tehetek mast, es nem fogom hagyni, hogy elrontsak a kedvemet. Leszek en is egy picit angol; csak es kizarolag kilenctol otig leszek benn, kiveszem az osszes szunetemet is kivetel nelkul. Olyan leszek, mint tobb millio embertarsam; ledaralom a munkat, aztan hazamegyek. Vegulis csak ket het....
