Hat ezt is megeltuk! Tegnap este eletemben eloszor Londonban moziban voltam. Mivel itt sokkal-sokkal dragabb, mint otthon, eddig meg eszunkbe sem jutott elmenni. De azert vannak filmek, amiket egesz egyszeruen muszaj moziban megnezni eloszor. Szoval Hannah-val mi mar napok ota keszultunk a nagy elmenyre: az uj Harry Potter film megtekintesere! Interneten foglaltuk le a jegyeket.  Megerkezes utan be kellett raknunk a bankkartyat egy gepbe azonositas miatt (mert a neten fizettunk) ami aztan kiadta a jegyet, ami pont olyan volt, mint egy szamla a Tescobol. :)

Hat, en ahhoz vagyok szokva, hogy az otthoni mozikban az ember vehet popcornt, perecet, csokit meg uditot. Itt nem egeszen igy van. Ugy kezdodik, hogy fagyi, aztan meg mindenfele mogyoro, gumicukor, es megszamlalhatatlan mennyisegu egyeb cucc, ami mind kis, atlatszo tarlokban van felszerelve a falra es minden ugyanannyiba kerul, mert grammra merik. Mi termeszetesen nem hagyhattuk ki a fagyit (en a fishchocholat, Hannah a strawbeery cheesecake izuert rajong) meg persze az uj kedvencunket, a tejcsokiba martott mazsolat.

A vetitovaszon nagyobb es mas alaku, mint az otthoni mozikban. Ezt nem nagyon tudom elmagyarazni, hogy mivel mas: gyertek el, es nezetek meg ;)

Szoval a film: NAGYON JO VOLT! Minden percet elveztuk. Igaz, hogy valtoztattak az eredeti torteneten, de ez egyaltalan nem zavaro es tenyleg 2 es fel oras tomeny elvezet volt az egesz. A Ront jatszo szineszfiu szerintunk nagyon sokat fejlodott. De az abszolut favorit meg mindig ALAN RICKMAN. Imadjuk. A film elejen szinte szedultunk, annyira 3D hatasban van megcsinalva ahogy a halalfalok repulnek. Fantasztikus volt. Nameg volt egy horror jelenet, ahol az elottunk ulo osszes ember akkorat ugrott a szekeben (minket belertve), hogy csak na. :)

A mozibol hazasetaltunk, mert nagyon szep nyari este volt, es kifejezetten jol esett a seta, nameg kicsit elbeszelgetni a filmrol.

Most szaladok, mert megyunk squasholni, de nemsokara ujra jelentkezem!

Mar irtam rola, hogy John szuleitol szinhazjegyeket kaptam a szulinapomra. Arrol meg nem irtam, hogy mit kaptam Hannah-tol es John-tol. Az a torta a kepen egy citromos cheesecake, amit Hannah keszitett nekem. En nem tudom, hogy miert nincs cheesecake Magyarorszagon, de azonnal vezessek be..!!! Imadom. A kedvencunk a white and dark chocholat truffle cheesecake aminek a neve magaert beszel :) Persze a cheesecake-nek semmi koze nincs a sajthoz, de azert szeretjuk.

Szoval, mivel a koltozes utan annyira kozel kerultem a munkahelyemhez, hogy gyakorlatilag egy feloras setaval benn vagyok, nem is vettem berletet magamnak. Viszont erosen gondolkodtam egy osszehajthato bicikli vagy egy roller vasarlasan. Nem viccelek, mindketto van. Felnotteknek is. Ezek utan nem nehez kitalalni, hogy John-tol mit kaptam:

Igen, tenyleg igy jarok munkaba minden nap, es nagyon szeretem :)

Az erdekessege az, hogy minden reggel kapok egy mosolyt vagy valamilyen pozitiv beszolast a jarokeloktol. Egyebkent itt sok embert latni ilyennel kozlekedve: uzletemberek oltonyben, az aktataskajuk a hatukra rogzitve... szoval nem logok ki a sorbol :)

John nagy kedvence az egyuttes, ezert szulinapjara tolem koncertjegyeket kapott. Kicsit idoben furan jott ki a dolog, de csak eljutottunk a koncertre.

Bar en csak egy par dalukat ismertem, ennek ellenere nagyon elveztem az egesz koncertet. Mivel pont aznap halt meg Michael Jackson, az enekes a koncert vege fele egy szal gitarral elenekelte az I'll be there cimu MJ klasszikus refrenjet, ami nagyon szep volt toluk. Kicsit feltem, hogy majd ez a jazz-blues alapu, nepzenei motivumokkal tuzdelt zenekar majd kicsit onmagat meghazudtolva pop-funkyba atmegy es eljatszanak egy Billie Jane-t, de halistennek nem igy lett. Nagyon izleses, klassz koncert volt. A kozonseg csupa 20-40 ev kozott emberbol allt, erdekes modon majdnem mind feherek.

A zenekarbol abszolut ki kell emelnem a hegedust, aki egy hegedu hangot kiado hangszeren jatszott, ami mar egy annyira 21. szazadi hangszer volt, hogy csak nyomokban emlekeztetett egy igazi hegedure. Viszont a jateka fantasztikus volt, korul-belul 15 percig szolozott de egy masodpercet sem untuk.

Ime egy dal, ami szerintem tukrozi az egyuttes zenei vilagat:

Dave Matthews Band- Lie in our graves

John anyujakatol (nagyon okosan) a szuletesnapunkra mindig szinhazjegyeket kapunk. En ezt nagyon-nagyon szeretem, mert igy John sem ellenkezik, morog, hanem jol erzi magat :) A kedves blogolvasok biztos emlekeznek, hogy Hannah szuletesnapjan a Mousetrap cimu darabot, John-en pedig a 39 Steps cimu komediat lattuk. Az en szuletesnapomon nem akarmilyen meglepetest kaptam: jegyeket Shakespeare szinhazaba, a Globe-ba. A fenti kepen latni, hogy a szinhaz felepitese tradicionalis: gyakorlatilag mindenfele erolkodes nelkul beszelnek a szineszek, annyira jo az akkusztika, hogy tokeletesen lehet oket hallani.

Az eloadast akar allva is vegig lehet nezni, mi szerencsere ulo jegyeket kaptunk, mert ugy ereztem, hogy azert harom orat nem biztos, hogy orommel vegigalltam volna. Raadasul a jegyszedo nenik itt is verengzo tabornokok; amit ok mondanak, annak ugy kell lenni :)

Tudtam, hogy a darab gyakorlatilag mindenfele valtoztatas nelkul, az eredeti nyelven fog menni, amire az en felsofokom nem biztos, hogy eleg, de biztam benne, hogy mivel  tortenetet ismerem, megertem majd, hogy eppen mi tortenik.

Arrol nem is almodtam volna, hogy lesz olyan, akinek ez a tortenet ujdonsag, de ra kellett ebredjek, hogy pedig, kedves embertarsaim, leteznek olyan felnott emberek, akik nem ismerik a Romeo es Julia tortenetet. Mellettem ult 5 diszpeldany. 3 lany es 2 fiu - amerikaiak. Folyamatosan egymas kozott veszekedtek, mert nem ertettek, hogy "most kinek-ki az apja/anyja, es most ki halt meg, es egyebkent is, nem meghalt az elobb? Akkor most hogyhogy el?"

Az eloadas nagyon tetszett mindannyiunknak. A szineszek fantasztikusan jatszottak. Sokszor bevontak a kozonseget is a produkcioba: atmentek kozottunk, amikor oltozkodtek, fogasnak hasznaltak az epp mellettuk allokat, a "halott" Juliat a kozonsegen keresztul cipeltek ki a nezoterrol. Szamomra inkabb a masodik felvonas volt megfogo.

Juliat imadtam. A holgy szerintem meg nalam is alacsonyabb es nagyon-nagyon edesen jatszott :)

 

Egy dologra egyikunk sem szamitott. London hires a sokszinusegerol: gyakorlatilag mindenfele nemzetisegu ember megtalalhato itt; egyertelmu lenne tehat, hogy a szinpadokon is ez lesz a helyzet. Egyertelmu? Hat nekunk nem volt az :)

Mikor Romeo megjelent a szinen, kisebb fajta sokkot kaptam. Romeot egy fekete fiatalember jatszotta. Nem mondom, egy nagyon tehetseges es jokepu fiatalember, de nekem kellett ugy 1 ora, mire hozzaszoktam, hogy de igen, ez a fiu, ez Romeo.

Az mar annyira nem is erintett meg, hogy az Atya azsiai osokkel rendelkezik, addigra mar kezdtem megszokni a sokszinuseget :)

Mint emlitettem, en a masodik felvonasra tudtam egeszen elmerulni a darabban; addigra mar olyan volt, mintha egy filmet neznek. Nem volt kulvilag, csak a szindarab. Nagyszeru elmeny volt.

Ajanlom mindenkinek, hogy menjen el a Globe Szinhazba, eleteben legalabb egyszer, mert tenyleg, egy eletre szolo elmeny. Es ezuton is koszonet Marionnak!

Egyreszt nagyon vartuk, masreszt egy kicsit tartottunk a koltozestol. Annyi cuccunk van, hogy nem voltunk biztosak benne, hogy hogyan fogjuk mindezt akarhova elvinni.

Maga a lakaskereses mar honapokkal ezelott megkezdodott; Hannah es John egyutt bongesztek az ingatlanugynoksegek honlapjait. Hogy miert is kellett koltoznunk? Londonban az a szokas, hogy az egyetemen csak az elso evesek kapnak kollegiumi elhelyezest- utana mindenkinek sajat maganak kell a lakas-kerdest megoldania. Sokan osszefognak es egyutt berelnek egy tobb szobas lakast- igy megosztva a koltsegeket. Mi is eldontottuk, hogy osszekoltozunk Hannah-val. A helyzetet picit bonyolitotta, hogy John London deli, Hannah eszaki reszere jar suliba, en pedig London kozepen dolgozom. Eppen ezert olyan megoldast kerestunk, ami mindannyiunknak jo. En jartam a legjobban :)

A gazdasagi valsag kifejezetten jot tett nekunk: olyannyira lementek a lakasarak, hogy meg mi, (2 diak es egy dolgozo) is kepesek voltunk szuper lakasokat nezegetni. Londonban nagyon fontos, hogy az ember milyen keruletben lakik: John es Hannah peldaul olni tudnanak egy jol hangzo iranyitoszamert. En ugyan ezt nem nagyon erzem at.. nekem mindegy, hogy W1 vagy SE5 6AK az iranyitoszam, nekik nem :)

A viccet felreteve, Londonnak vannak nagyon sotet negyedei, ahova nem nagyon szerettunk volna menni.. Hala az egnek az az osszeg, amit mi harman ossze tudunk dobni egy havi lakberre eleg volt ahhoz, hogy egy klassz keruletben nezelodjunk. Megneztunk koril-belul 8-10 lakast (ezek kozott latva katasztrofalisat es gyonyorut is) es vegul egy, nagyon szep, London egy elit negyedeben levo lakast valasztottunk. Fel oranyira van a munkahelyemtol, ugyhogy en nagyon elegedett voltam. Nameg maga a lakas is gyonyoru: Hannah es en elso latasra beleszerelmesedtunk. :)

A koltozes mar nem volt olyan egyszeru dolog. Valahogy meg kellett oldani a dolgok atszallitasat. Szerencsenkre egy kedves baratunk kisegitett minket. Mondta, hogy eljon ertunk kocsival, bedobalunk mindent es kesz :)

Arra azonban egyikunk se szamitott, hogy neki egy ici-pici autoja van, szerintem o meg arra nem szamitott, hogy nekunk ilyen sok cuccunk van. Vegulis sikerult mindent bepakolni, bar en, a kocsi hatso ulesen ulve gyakorlatilag korbe voltam bastyazba szatyrokkal es dobozokkal. Gyakorlatilag csak a fejem tudtam mozgatni. Megerkezes utan gyorsan kipakoltunk, majd John es Mark elszaladtak felvenni Hannah-t. Arra viszont egyikunk sem szamitott, hogy Hannah, irgalmas szamaritanuskent sok baratja csomagjat is elfogadta megorzesre a szunidore. Ennek az lett az eredmenye, hogy miutan telepakoltak a kocsit, rajottek, hogy Hannah mar nem fer be - o metroval kellett hazajojjon. Egyebkent o korul-belul 10 perccel kesobb erkezett meg, mint a fiuk, ok ugyanis a jo kis londoni dugoban uldogeltek.

A lakas gyakorlatilag napokig ugy nezett ki, mint egy csatarter. Csomagok itt, csomagok ott... de aztan szepen lassan minden a helyere allt. Hetkozben Hannah es John a szamlaugyeket inteztek, hetvegen meg egyutt jartunk Ikeaba, Argosba es az ossze olyan helyre, ami lakasberendezessel foglalkozik. Az itteni Ikea hatalmas. Szerintem minimum masfelszer akkora, mint a Budapesti. Gyakorlatilag egy egesz napot eltoltottunk ott. Sajnos a kozlekedes nagyon bonyolult volt: az Ikeanak van egy kisbusza, amire az ember ranez, es hangosan felnevet, ez egyebkent fel orankent jar, es magas/nehez dolgokkal fel se lehet ra szallni. Aztan meg ott van a rendes busz, amire szinten nem lehet felszallni magas/hosszu/nehez dolgokkal. Tehat az ember meg van love. Nem mintha mi haza akartuk volna cipelni Hannah megvasarolt asztalat es konyvespolcat, nade azert igazan segithetnek azon allampolgarokat, akiknek nincs kocsijuk. Viszont van egy klassz hazhozszallito rendszeruk. Piszkosul draga, de meg aznap kiszallitanak mindent. Mi egy kicsit feltunk is, hogy a kiszallitok elobb ernek haza, mint mi, de halistennek nem igy lett :)

Megkuzdottunk az internetert es a tv-ert is, vettunk szonyeget, pokrocokat, lampat, novenyt, ugyhogy ma, amikor mar harom hete itt lakunk, igazan magunkenak erezzuk a helyet.

Ime egy montazs a bekoltozesrol:

Az elso sorban levo kepek akkor keszultek, amikor az ugynokkel megneztuk a lakast.
A masodik a bekoltozes napjan.
A harmadik egy het mulva.
A negyedik pedig a vegeredmeny :)