Tudom, hogy mostanaban nagyon eltuntem, de nagyon sok minden tortent az elmult hetekben es szimplan nem volt egy lelegzetvetelnyi idom sem.

Arrol irtam, hogy Flora baratnom volt nalunk egy hetet. Flora tavozasa utan egy nappal ket uj vendegunk erkezett egy kedves magyar par szemelyeben. A fiu John anyukajanak volt tanitvanya. Hogy hogyan keveredtek Londonba? Ugy, hogy ez a mar emlitett fiu felvetelt nyert egy londoni egyetemre, ahol filmrendezest fog tanulni. Mivel egyelore nem volt hol lakniuk (ugyanis interneten keresztul nagyon nehez lakast talalni), felajanlottuk, hogy jojjenek hozzank egy par napra, amig nem talalnak valami normalis kiberelheto lakast.

A tortenet masik fele, hogy egy nagyon kedves, gyermekkori baratom dontott ugy, hogy Angliaba koltozik. Ennek en nagyon orultem, illetve orulok most is, hiszen igy foldrajzilag sokkal kozelebb leszunk egymashoz es talan tobbet is tudunk majd talalkozni. O ugyan nem Londonban fog elni, hanem egy Londontol 3 oranyira levo varosban, de mar legalabb ugyanabban az orszagban vagyunk! Viszont mivel meg sosem jart Londonban, ot is megvendegeltuk 3 napra. John mar igazi idegenvezetove notte ki magat a baratok latogatasai alatt; Petivel is o jarta be a varost, estenkent meg egyutt mentunk szinhazba, kavezni, pub-ozni. Ha mar a szinhazat emlitettem, el kell mondanom, hogy elmentunk megnezni egy rendkivul polgarpukkaszto musicalt, a Priscilla, a sivatag kiralynoje-t. Ez gyakorlatilag 3 olyan ferfirol szol, akik noi ruhaban enekelnek, show-kat csinalnak, es igy probalnak eljutni Sidney-bol egy masik varosba. Mar tobbszor emlitettem, hogy itt Londonban a szinhazba jarasnak egeszen mas legkore van, mint Magyarorszagon; gyakorlatilag az emberek mar eleve a nezoterre koktellal, pezsgovel mennek be es ugy nezik vegig a darabot, mintha valami fantasztikus moziban lennenek. Mi is integralodtunk gyorsan es koktellal a kezunkben elfoglaltuk a helyunket. Annyira vicces es szorakoztato volt az egesz eloadas, hogy a kozonseg vegig egyutt enekelt es a vegen mar egyutt allva tancolt a szineszekkel. Le vagyok/voltam nyugozve, hogy milyen nagyszeru hangu enekesek allnak a londoni szinhazak szinpadain. Egyszeruen amulatos! Ugy tudom, Peti is fantasztikusan erezte magat, en pedig nemkevesbe :)

Peti tavozasaval azonban kisse elszabadult a pokol. Egyreszt az egyik kolleganom szabadsagra ment, igy az o helyere kerestek ket hetre egy helyettesitot. Sajnos nem talaltak senkit, en pedig, mivel mindig jol jon a penz, elvallaltam a munkajat. Ez azt jelentette, hogy 9-5-ig a sajat munkamat csinaltam, 5-tol pedig az ovet. Faraszto volt, az igaz, viszont igy jobban megismerkedtem egy masik konzulans orvossal, aki nagyon meg volt elegedve velem, aminem nagyon orulok, mert egy ilyen ismeretseg mindig jol johet. Mostanaban szo van arrol is, hogy vallalhatnek privat munkat is; ez azt jelenti, hogy a sajat munkam mellett az adott orvos magan prakszisaban levo betegeinek ugyet is en inteznem, mondanom sem kell, nagyon jo penzert. Mindezt a fonoknom javasolta, mondvan, hogy milyen jol dolgozom. 

Ido kozben mar nekem reg az uj munkahelyemen kene lennem.. merthogy nem tudom irtam-e rola, de elnyertem egy magasabb allast egy masik korhazban. Elmeletileg ott szeptemberben kellett volna kezdenem, de az angol burokracia kozbeszolt. Erkolcsi bizonyitvany nelkul ugyanis nem engedtek dolgozni, az pedig 8 hetet vesz igenybe, hogy visszaerkezzen. Szoval amig erre a papirra varok, a regi munkahelyemen dupla-munkazom.

Mikor visszajott az emlitett kollegano a szabadsagarol, megolelgetett, megpuszilgatott, hogy o bizony 10 eve dolgozik itt, de meg sosem jott ugy vissza szabadsagrol, hogy minden ennyire szepen kezben lett volna tartva. Ez azert jo erzes volt.

Mivel John nemsokara elkezdi az egyetemet, en pedig (talan) a kulonmunkat, nameg a tanulast, felmerult a kerdes, hogy mit fogunk mi kezdeni egy laptoppal. Mar nagyon regota szerettem volna egy sajat laptopot, mivel az enyem Budapesten maradt apukamnal- igy elkezdtem korbenezni a piacon. Vegul egy apple MacBook mellett dontottem, amire mindig-mindig fajt a fogam, de sosem volt ra eleg penzem. Kis fajdalomdijkent a feladott fogorvosiert, nameg a kemenyen vegigdolgozott ket hetert, ugy dontottem, hogy miert ne.. elmentunk John-nal az Oxford Streeten levo ket szintes Apple boltba, ahol azutan, hogy sikerult 14 % kedvezmenyt szerezni, megvettuk eletem elso MacBook-jat, amit imadok, es azota is azzal jatszom :)

A sok munkatol es az angol burokracia embertprobalo mivolta miatt sikerult teljesen kimerulnom es hat persze, hogy azonnal jelentkezett a migrenem. Hosiesen sikerult vegigdolgoznom 1 napot, de a masodik reggelen mar beteget jelentettem. Vegigpihentem a napot, majd masnap kipihenten mentem dolgozni. Nem is volt semmi baj egeszen ugy 9.30-ig, amikor beallt a derekam, es gyakorlatilag alig birtam hazavanszorogni. 

Ket napja a foldon fekszem, mert csak ugy tudok letezni. De azert pozitivan latom a vilagot es tovabbra is imadom Londont :)

Flora baratnom latogatott meg minket egy het erejeig. Igy vele egyutt ujra felfedeztuk Londont. Fenykepes bejegyzes kovetkezik:

Harrod's nyaloka reszlege:

Elmentunk megnezni Agatha Christie: Mousetrap cimu darabjat is, Sulian nevu kolleganommel

London Eye-nal:

Elmentunk a Camden Town-i piacra is, ahol orakig nezegettuk a kezmuvesek termekeit. Flora abszolut kedvence volt ez a hely:

Nekem pedig sikerult erre a kepre szert tennem. Nagyon-nagyon orulok neki, mert szerintem nagyon kulonleges hangulata van. A haloszobankban van, igy mindig elalvas elott es ebredeskor nezem es gondolkodom rajta:

A nagy kaland pedig az volt, amikor ellatogattunk a Wicked cimu musicalre. Ez egy az Oz a nagy varazslo cimu elozo musical torteneten alapszik csak azt mondja el, hogy mi tortent mielott Dorothy odaerkezett volna, es hogyan lettek az egyebkent kedves emberekbol gonosz boszorkanyok. Nagyon profi produkcio volt minden fele tekintetbol. Az enekesek fantasztikusak voltak, a latvany pedig lenyugozo. Mindenkinek nagyon ajanlom! Sajnos a jegyarak egy picit borsosak, de nagyon megeri, mert egy eletreszolo elmeny. Hogy csak egy peldat emlitsek, a szinpad felett van egy hatalmas sarkany, amit mindaddig diszletnek hisz az ember, amig el nem kezd mozogni. Oruletes!! A masik pedig, hogy van egy resz, ahol az egyik boszorkany felszall a levegobe es ott enekel. Na, ez ugy van megcsinalva, hogy meg en, szinhazban sok evet eltolttot ember se tudtam rajonni, hogy hogy repul. Nem lattunk ugyanis se drotot, se kotelet, semmit. Flora teljesen nagy rajongo lett: megvette mindket konyvet, es meg a cd-t is. Teny es valo, vilagszinvonalu. Megmutatom az elozetest:

https://www.youtube.com/watch?v=cMan2n7RjD0

Ez pedig a rolunk keszult foto a szinhaz elott:

Voltunk parkokban is:

Meg persze a Tower Bridge-nel:

Ez pedig egy metros kep rolunk:

Koszi Flora ezt a szuper hetet!

Hogy eddig mit csinaltunk a szabadidonkben - magunk sem tudjuk. De mostanaban azt vettuk eszre (Hannah es en, nem kiralyi tobbes), hogy ha nem mozgunk, squasholunk, akkor aznap csak "ultunk" es "ettunk". Nincs is ezzel semmi baj, de siman belefer mondjuk egy oras squash is, es az ember mindjart egeszsegesebbnek erzi magat.

Ma meglatogat minket Gabor es Mustafa. Hannah gorog szendvicseket keszit (paradicsomos-fetas) es utana fetaval, paradicsommal, gombaval toltott pritaminpaprikat eszunk. Mediterran hangulat lesz!

Utana pedig, mi mas, mint squash :)

Igen, meg mindig imadjuk! Ez nalunk nagy teljesitmeny :)

A heten elmentunk utot vasarolni, hogy ne kelljen mindig kolcsonoznunk. Van a Piccadily Circus-on egy 6 emeletes aruhaz, ahol csak leertekelt sport kellekeket es ruhazatot lehet venni. Szoval egy kis internetes bongeszes utan el is mentunk. Felmasztunk az otodik emeletre, ami mar magaban nagy teljesitmeny :)

Hat itt egy egesz fal tele volt squash utokkel. Mivel mi egyaltalan nem ertunk hozza nagy orommel fogadtuk, hogy egy elado fiu rogton megtalalt minket, hogy segithet-e. Mondtuk neki, hogy mi a helyzet es mi az az arkategoria amit mi bevallalnank. Nagyon aranyos volt, rogton levett 5-6 utot, es elmondta, hogy mi a kulonbseg, melyik jobb, miert, es utalt ra, hogy melyik nem annyira jo. Utana nagyon kedvesen lelepett es mondta, hogy hagy minket gondolkozni. Ez nekem nagyon tetszett, mert nem szeretem, amikor ott allnak mellettem es erzem, hogy neznek. Na, Hannah-val rogton elovettuk legjobb magyar nyelvtudasunk, s mint mindig, kezdtuk megvitatni, hogy melyiket vegyuk meg. Mondta Hannah, hogy visszamegy a falhoz, megnezi, hogy milyen tok van az utohoz. Visszakialtott, hogy sajnos csak haromnegyedes tok van, en meg mondtam, hogy `O, basszus!`, mert mi mindenkeppen egeszes tokot akartunk. Egyszer csak ranknez az elado fiu, aki az elobb segitett es azt mondja: "Jaj, hat magyarok vagytok? Miert nem mondtatok?" :D Mindezt termeszetesen magyarul. Hat en is meg Hannah is majdnem elajultunk meglepetesunkben. Na innen mar konnyen ment a dolog, mert a fiu elkezdte magyarazni, hogy "Na figyu, ezt az utot semmikepp se vegyetek meg. Ez nem rossz, de nem tart majd sokaig. Ez nagyon-nagyon jo, foleg lanyoknak." Ugyhogy ket perc alatt dontottunk :) Nagyon-nagyon segitokesz fiu volt es igazan nagy szerencsenk volt vele. Vegul egy olyan utot valasztottunk, ami eredetileg 90 fontba kerul, de a hatalmas leertekeles miatt meg tudtuk venni 30 fontert. Nem is irom le forintban, hogy ez mit jelent, de durva :D

Szoval mentunk a penztarhoz fizetni, huledezve, hogy ezt nem hiszem el, milyen szerencsesek vagyunk, milyen aranyos volt ez a srac, stb, mindezt persze angolul. A penztarnal eppen fizettem es Hannah mogottem allt a sorban, amikor kitort belole az egentuli boldogsag, es felkialtott magyarul, hogy "Jaj, de jo, hat ezt Magyarorszagra is vihetjuk!!!!" Mondtam, hogy "Bizony". Visszafordultam a penztarhoz ahol az elado kisebb fajta sokkban volt, majd amikor magahoz tert megszolalt, hogy "Sziasztok!". Na, hat ez mar nekunk is sok(k) volt egy napra, kitort belolunk a rohogogorcs :D

Nagyon aranyos volt az eladolany is es mondta, hogy abban a boltban nagyon sok magyar dolgozik, minden szinten van legalabb egy magyar. Meg, hogy metron is mindig hallani magyar hangot. Hat igen, szerintem a magyarok lesznek az uj lengyelek itt ;) A lany csak annyit mondott "Ebbol is latszik milyen jol mennek otthon a dolgok.." Mit mondhattunk volna... mindenesetre ugy tavoztunk a boltbol, hogy hatalmas mosoly ult az arcunkon es ugy ereztuk, mintha valami titkos szovetseg tagjai lennenk.

Es itt most egy nagyon fontos dolgot fogok mondani:

Nem igaz az, hogy a magyarok kulfoldon nem osszetartok. Az igaz, hogy nincsenek hatalmas nagy tarsasagi esemenyek, de akarhany itt lako magyarral futottam eddig ossze, mind nagyon kedves, segitokesz, normalis ember volt, es nem volt meg olyan, hogy ne mosolyogva valtunk volna el.

Mi is nagyon ragaszkodunk a mar egyetlen itt elo magyar baratunkhoz, Gaborhoz, gyakran athivjuk ebedelni, tartjuk a kapcsolatot. Termeszetesen nem csak azert, mert magyar, hiszen sokszor a tarsasag osszetetele miatt nem is tudunk magyarul beszelni, hanem azert, mert az sem igaz, hogy minden magyar depresszios, szenvedos, szomoru.

En rengeteget valtoztam miota itt elek, sokkal pozitivabban latom a vilagot, sokkal jobb a mindennapi hangulatom, tobbet mosolygok es egeszen mashogy tekintek dolgokra, helyzetekre, mint azelott.

Elnezest a kis kiteroert... :) Lenyeg, a lenyeg, hogy az utobol, amit kineztunk, pont csak ket darab volt, ugyhogy nagyon-nagyon orultunk magunknak, es majd kiugrottunk a borunkbol. Tegnap hasznaltuk az utoket eloszor es mar ertjuk, hogy mit magyarazott az elado magyar fiu (hogy tudniillik tobb benne az ero, mert dupla hurozasu) es nagyon megvagyunk vele elegedve.

Ez a mi gyonyorusegunk:

De most megyek, mert akar hiszitek, akar nem, megyunk squasholni :D

Ezen a kepen meg azert mosolygunk annyira, mert nem tudjuk, hogy mi var rank.

Szerencsere a mosoly nem varazsolodott le az arcunkrol kesobb sem. Mint kiderult mindketten szeretunk uszni, es habar megrogzott "couch potatoes" vagyunk, azaz imadunk otthon ulni, filmet nezni es kekszet enni, mindketten ugy ereztuk, hogy muszaj egy kicsit mozognunk. En mar regota szerettem volna kiprobalni a squasholast, es Hannah-nak is kedvere volt, szoval szetneztunk az interneten es talatunk par helyet, ahol jatszani lehet. A problema ugyanaz volt, mint az uszassal; a legtobb helyen ugyanis csak akkor lehet edzeni, ha az ember tag. Ahhoz, hogy tag legyel ala kell irni egy eves szerzodest direct debit-tel, ami azt jelenti, hogy havonta levonjak a bankszamladrol a tagsagi dijat. Ez nekunk annyira nem tetszett, ugyhogy eleve egy csomo hely ki volt love. Viszont kiderult, hogy azon a helyen, ahova uszni jarunk, van lehetoseg squasholasra is.

Szoval szombaton felkerekedtunk es elmentunk squasholni. Mindenek elott Hannah megnezte az interneten a szabalyokat, hogy legalabb tudjuk, hogy mit jatszunk. Az utolso pillanatban jottunk ra, hogy Hannah-nak nincs sportcipoje, de ugy dontott, hogy megprobalkozik az egyik normal, varosi cipojeben jatszani, aztan majd meglatjuk mi lesz. A sportkozpontban lehetett utot berelni (a labdat meg kellett vennunk), majd annyit mondtak, hogy melyik terem es slussz. Gondolkodtunk rajta, hogy egy orara, csak az elso alkalomra berelunk egy tanart, hogy megmutassa az alap mozdulatokat, de arra sajnos nem volt lehetoseg. Nagy megkonnyebbulesunkre a squash palya gyakorlatilag egy kozepes meretu terem nagy belmagassaggal, felfestett csikokkal, ami teljesen zart, szoval senki nem lat be. Ez mar csak azert is jo, mert mi meg sosem jatszottunk, es nem akartuk, hogy valaki rajtunk rohogjon, hogy mennire benak vagyunk.

Szoval gyorsan atoltoztunk, es elkezdtunk jatszani. Hamar rajottunk, hogy az uto szelteben kisebb, mint egy teniszuto, a labda pedig nehezebb (nem nagyon pattog), es nagyon pici. Eloszor a szomszedos falakon gyakoroltunk, hogy hozzaszokjunk az utohoz es labdahoz, aztan elkezdtunk a helyes iranyba jatszani. Persze hozza kellett hozni a tavolsaghoz, meg ahhoz is, hogy milyen erosseggel kell a labdat megutni, de 20 perc utan mar eleg tisztessegesen jatszottunk. Az egeszben az volt a legjobb, hogy az egesz 60 perc nevetessel, jo kedvvel telt el. Hazafele iszonyatosan kimerultek voltunk, csak ultunk a metron, es neha hummogtunk :) Hazaerven kiterultunk a szofara, es kb 20 percig meg se mozdultunk. Erdekes modon utana kicsit magunkhoz tertunk es ment az elet tovabb.

Reggel mindketten izomlazzal ebredtunk, de nagyon jokedvuen. Korul-belul 12 orakkor mondtuk ki azt, hogy olyan kar, hogy meg egy hetet kell varni, hogy ujra mehessunk jatszani...!!! Aztan elgondolkodtunk es egyszerre megorultunk egymasnak, hogy igen, mindketten akarunk menni, es gyorsan foglaltunk termet mara is. Elotte elszaladtunk Hannah-nak sportcipot venni, ami egy nagyon gyors vasarlas volt: nem jo, nem jo, es jo, de nincs a mereteben, ez nem jo, ez jo, olcso, kenyelmes, vegyuk meg. :) Szoval ujbol nekivagtunk az utnak. Amikor a sportkozpontba ertunk, mondtak, hogy varnunk kell 20 percet, aminek meg orultunk is, mert igy at tudtunk oltozni es rendesen, alaposan bemelegiteni a jatszma elott.

Elkezdtunk jatszani es... fantasztikus volt!!!! Tegnap ota olyan sokat fejlodtunk, hogy mi magunk is meg voltunk dobbenve. Eleg hosszu meccseket jatszottunk es nagyon-nagyon elveztuk. Termeszetesen 10 perc utan mar patakokban folyt rolunk a verejtek, de vegtelenul elveztuk a jatekot. Amikor ugy ereztuk, hogy felido van, gyorsan megneztem, hogy mennyi az ido, es kiderult, hogy maris elment 40 perc.. semmikepp sem akartuk abbahagyni, mert ugy ereztuk, hogy meg alig jatszottunk. Ugy dontottunk, hogy maradunk meg, es ha jonnek, akkor atadjuk a termet, es ha szolnak, akkor kifizetjuk a kulonbozetet. Senki nem jott, es a recepcion nem vettek eszre, hogy 40 perc helyett masfel orat jatszottunk :D   Az volt az erdekes, hogy meg masfel ora utan is maradtunk volna siman jatszani, de sajnos 8-kor zart a kozpont. Annyira fittek, jokedvuek voltunk hazafele, mintha legalabbis mozibol jonnenk ki es nem masfel ora kemeny ugrabugralas utan. Erdekes modon ma nem roskadtunk ossze a kanapen es bar iszonyatosan izomlazas a fenekunk (minden leulesnel es felallasnal jajgunk) egyaltalan nem vagyunk kimerultek. Keszitettunk egy kis bananturmixot, es most radiozunk. Ez azt jelenti, hogy hallgatjuk a zenet es kozben beszelgetunk/blogot irunk/olvasunk. Nagyon rakaptunk a jatek izere, es mar alig varjuk a kovetkezo hetveget, hogy ujra jatszhassunk. Ez egy fantasztikus hetvege volt mindkettonknek, es vegre ugy erzem, hogy tettem is valamit az egeszsegemert es mindezt fogcsikorgatas nelkul, orommel. Fantasztikus erzes! Sportot mindenkinek!