John nagy kedvence az egyuttes, ezert szulinapjara tolem koncertjegyeket kapott. Kicsit idoben furan jott ki a dolog, de csak eljutottunk a koncertre.
Bar en csak egy par dalukat ismertem, ennek ellenere nagyon elveztem az egesz koncertet. Mivel pont aznap halt meg Michael Jackson, az enekes a koncert vege fele egy szal gitarral elenekelte az I'll be there cimu MJ klasszikus refrenjet, ami nagyon szep volt toluk. Kicsit feltem, hogy majd ez a jazz-blues alapu, nepzenei motivumokkal tuzdelt zenekar majd kicsit onmagat meghazudtolva pop-funkyba atmegy es eljatszanak egy Billie Jane-t, de halistennek nem igy lett. Nagyon izleses, klassz koncert volt. A kozonseg csupa 20-40 ev kozott emberbol allt, erdekes modon majdnem mind feherek.
A zenekarbol abszolut ki kell emelnem a hegedust, aki egy hegedu hangot kiado hangszeren jatszott, ami mar egy annyira 21. szazadi hangszer volt, hogy csak nyomokban emlekeztetett egy igazi hegedure. Viszont a jateka fantasztikus volt, korul-belul 15 percig szolozott de egy masodpercet sem untuk.
Ime egy dal, ami szerintem tukrozi az egyuttes zenei vilagat:
Dave Matthews Band- Lie in our graves
