Egyszer valakitol azt hallottam, hogy a magyarok kulonboznek minden mas nemzettol abban a tekintetben, hogyha valamilyen oknal fogva hosszabb idore kulfoldre sodorja oket az elet, nagyon nehezen birjak- allandoan hazavagynak, es elobb-utobb valoszinuleg haza is ternek. Ezzel szemben peldaul a lengyelek sokkal jobban birjak az idegen kornyezetet.

Amikor ezt meghallottam, persze en rogton el is dontottem magamban, hogy en nem leszek ilyen- fiatal vagyok, regota tervezgettem, hogy egyszer majd kulfoldre megyek es, ha piros ho esik is- en nagyon jol fogom magam erezni.

Az elso par hetben, honapban tenyleg igy volt; folyamatosan ugy ereztem magam, mintha egy veget nem ero nyaralason lennek. Minden uj volt, minden felfedezesre vart. A honvagyat annak tudtam be, hogy a kiskutyam sokat eszembe jutott es hianyzott. 

Mostanra azonban (miota is vagyunk kinn?) valahogy megvaltoztak a dolgok. Ez reszben annak koszonheto, hogy megismertem a kornyezetem, kialakult a napi rutinom, a munkahelyem es a lakasunk kozotti ingazas.. mar enyemnek erzem az utcat, a vonatot, a metrot.. kivulrol fujom merre rovidebb, egyszerubb, gyorsabb.. Nem azt mondom, hogy ismerem Londont, o nem. Csak azt, hogy megszoktam. Sokaig nagyon fura volt, hogy felszallok a metrora es tele van feketekkel/arabokkal/kinaiakkal (bar ez utobbit mar otthon megszoktam). Most mar eszre sem veszem. Valahogy termeszetesnek tunik. Masreszrol az ido eteltevel egyre magabiztosabb lettem a nyelv teren is (bar meg kozel nem tartunk az otthoni allapotnal).

Azt hiszem karacsony tajan kezdodott ez a honvagy-dolog nalam.. Szamoltuk vissza a napokat a hazautig. Es amikor hazaertem megdobbentett Budapest. Nem erre emlekeztem. Mondtam magamnak, hogy ez.. ez nem ilyen volt! A kek metro nem volt ilyen nagy, a Nyugati nem volt ennyire szakadt es Kispest... Kispest nem volt ennyire szomoru, betondzsungel, lerobbant negyed. Nem ilyen volt! Es persze, hogy igen. Csak most egy darabig nem lattam, es ezert minden elesebbnek tunt a saros, koszos idoben. 

Azert a Deak Ferenc teren - Andrassy uton megtett korut felviditotta a mar nagyon elszomorodo szivemet, amikor visszaemlekeztem, hogy igen, en evekig ide az Operahazba jartam nap-mint nap dolgozni, es mennyire szerettem. Es egy nagyon furcsa ambivalens hangulatba kerulve egyszer ugy ereztem, mintha ket napja lettem volna ott, a masik perben meg, mintha ket eve.

Nem is akartam hazajonni. Ugy ertem visszajonni. Nem is tudom, miert mondom Londonra, hogy haza?  A repuloteren rendkivul szentimentalisan elsirtam magam.

Azota meg ket-harom naponta valami bagatel dologrol eszembe jut a Pozsonyi ut, a Margit sziget, a Margit hid, a Lanchid, az esti kivilagitott Duna-part Esztivel setalva. A Jaszai Mari ter, a Margitos kaves-fagyis setak. Deak teri `nagybeszelgetesek`. A lakas. A Pengo. Amikor sutit vittem az aranyos kozertes lanynak. Amikor palacsintat sutottem a Stenkes fiuknak. Hazafele ut az Operahazbol gyalog a kivilagitott koruton. Mert lekesem a negyes-hatost. Potala Palota, maszala tea Petivel. Baross utca, Stex haz. Koncert elotti halalosan komoly megtervezes. Kettonegy probaterem.

A regi eletem.

Es olyankor rossz, nagyon rossz.

Kicsit eltuntem mostanaban, ez sok mindennek koszonheto: de ennek oroszlanreszet az teszi ki, hogy sokat dolgozom, s a nap vegen alatalaban mar se erom, se kedvem leulni irni. Megprobalom osszefoglalni, hogy mi tortent az elmult hetekben:

A ho - krizis jott es ment, gyakorlatilag honak Londonban mar se hire-se hamva :)

Voltam egy Jazz clubban mult het hetvegen Belgraviaban, ami London legelokelobb negyede. Mar nem emlekszem, hogy hogy jutottunk oda, de egy biztos; nagyon jol ereztuk magunkat. Igaz, hogy ez emeletileg egy Jazz club, aznap megis blues-t jatszottak, de mi ezt nem nagyon bantuk.

Egyebkent meg kell, hogy valljam, hogy mi nem vagyunk nagyon kimozdulos alkatok. Marmint esti kimozdulos-bulizos jellemek. A mar sokat emlegetett Fox-ig elmegyunk, de oda is csak azert, mert a sarkon van :)

Varost felfedezni, muzeumot nezni, kirandulni, stb szivesen megyunk, de discozni, pubozni, nem nagyon. Szoval epp ezert nagy dolog, hogy legalabb egy jazz club-ig eljutottunk.

Tegnap pedig Hannah szulinapja alkalmabol meglepetes gyanant szinhazban voltunk. Agatha Christie `The Mousetrap` cimu darabjat neztuk meg. A darab erdekessege, hogy 57 (!) eve folyamatosan jatsszak. Ez azert mar rekord :)

Szamomra nagyon furcsa es egyben kiabrandito volt, hogy egyreszt az emberek nem oltoznek fel szepen, ha szinhazba mennek es a nezoteren esznek-isznak.. nagyon-nagyon kiabrandito ugy nezni egy darabot, hogy sor-szagot erzek balrol, jobbrol meg csipszet ropogtatnak mellettem.......

Maga a darab egyebkent nagyon jo volt, az elso perctol az jar az ember fejeben, hogy vajon ki lehet a gyilkos.. a darab vege szamomra csalodas volt- nem a gyilkos kilete, hanem a dramaturgiai megoldasa miatt. Kepzeljen el a kedves olvaso egy gyonyoruen felepitett darabot, egeszen 2 oran keresztul, majd a veget ugy osszecsapva, ahogy csak lehet. Kb errol van szo ket oran keresztul, hogy `ki lehet a gyilkos, ki lehet a gyilkos`, majd az utolso 5 percbenaz arcomba van vagva, hogy `Ja, EN VAGYOK! EN VAGYOK!` Es vege a darabnak. Hhmm.

Tegnap ota folyamatosan esik a ho. Gyakorlatilag London verkeringese megallt. Nem jarnak a buszok, nem jarnak a vonatok. Minden zarva. Reggel 7.30-kor kaptam egy hivast a fonokomtol, hogy meg se probaljak bemenni. Ujjongunk :)

Nagyon sok olyan diak van, aki meg eleteben nem latott havat: ok most itt fekszenek a hoban, sikongatva hogolyoznak, fenykepeztetik magukat a hoban. Megy a hoember-epites es kozben esik a ho es esik a ho es esik a ho.....

A legviccesebbek az arab lanyok; fekete kendovel a fejukon ugralnak a hoban. 

Az egyik utunkrol hazafele megemlitettem, hogy mennyire furcsallom azt, hogy itt az agresszio teljesen mashogy nyilvanul meg, mint otthon.

Tudom, hogy peldaul az USA-ban a fegyvertartasi torveny miatt sok a fegyveresen elkovetett buntettek szama, de az, hogy az Egyesult Kiralysagban is van, az azert meglep.

John mondasa Londonrol; hogyha fekete ember, akkor fegyver, ha feher, akkor kes, ha arab, akkor bomba.. Hat ez nem valami vidam, de van valosagalapja.

Szoval mondtam Mustafanak, hogy nalunk, Magyarorszagon nem nagyon vannak keselesek, meg lovoldozni maximum a rendorseg elit csapatai lovoldoznek. Persze vannak rossz kornyekek, ahova nem szivesen megy egyedul az ember lanya, nade ott sem lelonek, vagy megolnek...

Mert ugye itt egyre gyakoribb az, hogy valakit kirabolnak, utana meg leszurjak, mert latta az elkovetot.

Kerdeztem Mustafat, hogy naluk ez hogy van. Azt mondta, hogy oo, naluk nem nagyon lopnak.
Szoval olyan nincs, hogy allj, add ide a penztarcad. Fognak, es elrabolnak.
Hat itt nyeltem egyet. Mustafa azt mondta, hogy o 2003-ban jott el otthonrol, mert akkoriban mar nagyon sulyosan mentek az oldoklesek. Azt mondta, hogy az embereknel mindig ket szemelyi igazolvany van, mert ha egy siita ellenorzoponthoz ernek, akkor azt az igazolvanyt hasznaljak, ha szunnita ponthoz, ott meg azt. Mert ha neadjeg te siita vagy, es megallitanak a szunnitak, egyszeruen kihuznak a kocsibol, es lelonek. De ez forditva is igaz.. Reggelente meg egy par auto szetmegy a varosban es osszeszedik a holttesteket. Szoval, ha valakid eltunt, mehetsz a hullahazba keresgelni.
Mondta, hogy szinte nincs olyan `modosabb` csalad, ahol nem rabolnak el valakit. Kerdeztem, hogy ilyenkor mi tortenik? Azt mondta, hogy ez attol fugg, hogy kik rabolnak el. Altalaban azonnal megkeresik a csaladodat es valtsagdijat kovetelnek. Az semmit nem jelent, hogy kifizeted a penzt- attol meg egyaltalan nem biztos, hogy visszakapod a szeretted. Mustafanak van egy kozeli baratja, akiknek egy uzletuk volt a fovarosban. Elraboltak a ferjet es a felesegtol valtsagdijat koveteltek. A no elvitte a penzt a megbeszelt helyre, es sosem latta tobbe a ferjet. Senki nem tudja mi lett vele. Mustafa mikor eljott, azert tette, mert azt mondta, hogy gyakorlatilag nem az volt a kerdes, hogy elraboljak-e, hanem, hogy mikor. Azert ez nagyon durva. Meselt meg dolgokat a szemben allo vallasi csoportokrol, de ebbe inkabb nem is megyek bele, mert nagyon felkavaro.

Kerdeztem, hogy most milyen a helyzet? Azt mondta, hogy most kb olyan, mint 2003-ban, mikor eljott. Azonban ezt megelozoen minden ismerosetol, aki ott maradt, azt hallotta, hogy tragikus.
Kerdeztem, hogy mi van a rendorseggel, a bekefenntartokkal? Azt mondta, hogy sajnos, amikor a rendorseget ujraszerveztek az amerikaiak, nem elhettek a joggal, hogy valogassanak: mindenkit felvettek, akit csak tudtak. Igy lehet az, hogy gyakorlatiag ma nem egy olyan rendor van, aki valaha gyilkossagert elitelt rab volt..

Nagyon megsajnaltam Mustafat, mert az egy dolog, hogy mi azt valasztottuk, hogy eljovunk Magyarorszagrol, de tudjuk, hogy barmikor visszamehetunk. De amikor az ember tisztaban van azzal, hogy el kell jonnie es nem mehet haza- szerintem az nagyon rossz.

Aztan arrol beszelgettunk, hogyha nyernek a lotton eleg sok penzt, mire koltenenk.
Gabor a csaladjanak adna az egyik felet, a masik felet befektetne.
Bea egy uj vilagot epitene Afrikaban.
John is befektetesekrol beszelt, illetve zenei karrierrol.
En tanulasrol.
Mustafa azt mondta, hogy o mindent megadna azert, ha meglenne valamilye, amit mi termeszetesnek veszunk. Kerdeztuk, hogy mi az? Azt mondta, hogy szabadon szeretne utazni..

Bristolba mar eleg keson erkeztunk, igy sajnos nem sokat lattunk a varosbol. Amit igen,
azt viszont gyorsan le is fenykepeztem: 

Nagyon kulonos volt ugy maszkalni az utcakon, hogy tudtam, hogy majdnem ide koltoztunk :D

Az estet egy portugal etteremben toltottuk:

Szerettem volna feltenni meg tobb kepet, de sajnos a freeblog.hu tarhelye nem teszi lehetove. Gondolkodom mas alternativan.