Nem.. nem robbant fel.. ezt csak azert mondom, mert a cim kicsit temetes-hangulatot kelt.

Hany evet is toltottem el en ott? El se kezdem szamolni: sokat. Es mennyire szerettem. Mindez csupan azert jutott most eszembe, mert egy kozossegi oldalon egy regi kedves kolleganom bejelolt, mint ismeroset. Es valoban. Hirtelen visszakoszont az Erkel szinhaz kulonos hangulata, az Operahaz fennkolt legkore, a faraszto, de annal jobban elvezheto probak tomege, eloadasok, osbemutatok. Visszajott a tancos mult, visszajott a szineszkedes, a balett-erzes, az opera es klasszikus zene - imadat. Na nem mintha elmult volna, de a muveszi elettol valo eltavolodas csucspontjan ez megis nagy tavolsagnak tunik. Mikor nincs kedvem bemenni reggelente dolgozni, John oszinte szarkazmusaval megjegyzi "Senkinek sincs kedve dolgozni menni" de en bizonyos vagyok benne, hogy ez nem igaz. Ez nem lehet igaz. Tisztan emlekszem, hogy 18-19-20 evesen en mar alig vartam, hogy felkeljek es menjek a probakra, es csinaljam, es ott legyek, es alkossak, es reszt vegyek valamiben, ami aztan megmarad sok-sok szaz ember emlekezeteben. A szinpad illata, a jelmez tapintasa, a reflektorok fenye es a zene orvenylese.. "...utolso hivas, szinpadra kerem a szolistakat, az enekkart, noi- es ferfi segedszereploket.."

Az, amit most csinalok-nyilvanvalo- atmenet. A zenes multtol amugy sem lehet szabadulni.. az ugyanis orokre megmarad.

Nem igazan irtam meg arrol, hogy mit is csinalok en itt Londonban.. neha szerintem megemlitem, hogy dolgozom :D

Nagyon – nagy szerencsenek (es a jo nehany ev tapasztalatnak az egeszsegugyben) koszonhetoen egy korhazban dolgozom. Novemberben jottem ide dolgozni, es halistennek hamar klassz pozicioba kerultem. Most a borgyogyaszaton dolgozom a Professzornak. A budapesti multam utan ez egy kis visszalepes (business-bol az eu admin reszere), viszont ahhoz kepest, hogy meg csak nem reg koltoztunk ide, egy teljesen idegen orszagba – nagy elorelepes. Amikor ebbe a pozicioba kerultem, kicsit aggodtam, hogy hogyan fogok megbirkozni az orvosi nyelvvel – akarhogyis, en az egeszsegugy business reszebol jovok…

Oszinten be is vallom, hogy az elejen, amikor elkezdtem csinalni az audio-typing-okat (diktafonra diktal az orvos es azt kell legepelni), hat izzadtam rendesen. Mindig nyitva volt elottem a gyogyszeres konyv, a borgyogyaszati lexikon meg a google, hogy valahogy boldoguljak. Mondta a fonoknom, hogy ne aggodjak, mert gyorsan bele fogok tanulni a terminologiaba, aztan mar meg se fog kottyanni az egesz.. gondoltam, hogy igaza lehet, mert az, hogy valamit legepeljek, nem nagyon dolog, nade hogy azt hibatlanul tegyem – mindjart mas kerdes. Aki ismer engem, tudja, hogy milyen maximalista ember vagyok, szoval el lehet kepzelni, hogy hajtottam magam, hogy menjen a dolog. Ez ugyanis nem megy olyan konnyen, hogy az ember lanya fog egy listat, es bemagolja a gyogyszereket meg a korsagokat – nincs is ilyen lista, de ha lenne se erne sokat. Mert ugyanis – ahany ember, annyi fele betegseg (sajnos).

Az mar egy nagyon jo erzes, amikor Dr. House-t nezunk, es soroljak a gyogyszereket es eppenseggel tudom mire jok, vagy milyen betegsegre adjak es meg azt is tudom, hogy helyesen hogy irjak.. :)

Par hete John apukaja kerdezte tolem, hogy tenyleg vannak-e olyan buszok Londonban,
amikre ateista feliratokat ragasztottak.

Jelentem; vannak.

Aztan persze van ilyen is:

Szeretnek mindenkit megnyugtatni: az Egyesult Kiralysag sem egy olyan orszag, ahol mindenki meggyogyul. Az ember az osszes eddigi (egeszegugyi) problemajat (is) magaval hozza. Igy lehet, hogy en es az inhuvelygyulladasom (tavaly unnepeltuk tizedik evfordulonkat) idekoltoztunk Londonba. Ez ugy tortenik egyebkent, hogy tul sokat hasznalom a jobb kezem es egyszeruen elege lesz. Ilyenkor begyullad es akkor is faj, ha eppen nem csinalok vele semmit. Ha meg igen, akkor ujult erovel tombol. Ezert ki is kellett vennem egy par nap szabit, mert gyakorlatilag semmit nem tudok csinalni a jobb kezem nelkul. Eppen ezert arra gondoltuk, hogy mivel Johnnak ugy sincs oraja penteken, elmegyunk Oxfordba egy picit korbenezni, meg csaladi baratokkal talakozni. 

Minden szuperul indult: 

koran reggel ebresztoora nelkul keltunk, elertunk egy a szokasosnal elobbi vonatot, aztan a buszt, es ket ora alatt el is jutottunk Oxfordba. Sajnos, mivel kepeket nem nagyon tudok mar ide feltolteni, feltoltottem oket egy masik oldalra.

Megneztuk az egyetemi epuleteket, ellatogattunk abba a college-ba, ahova John apukaja jart, aztan ahova Hannah es John majdnem :) Sajnos ezeknek a kertjeibe nem jutottunk be, mert orak voltak, es nem lehetett latogatoknak bemenni. Legalabbis valami ilyesmi volt kiirva. Viszont sikerult bemennunk a Magdalen college-be, ami nagyon nagy elmeny volt, ugyanis Cambridge-hez hasonloan itt is, a nagyobb college-eknek sajat kertjuk (hat, erdejuk) van, ozekkel, madarakkal.. Ugyhogy egy jo nagyot setaltunk az egyetemi kertben (erdoben) es megneztuk az epuleteket is. Van egy kedves ismerosunk, aki pont ebbe a collegeba jart, es lattuk az epuletet is, ahol lakott. Allitolag neha a szarvasok bekoszontek az ablakan reggel :)

Maga a varos nekem nem nagyon tetszett: amikor az egyetemi kapun belul voltunk, az nagyon jo volt, mert minden nyugodt, csendes, egyetemi hangulatu volt. De ahogy kiertunk a kapun, egy nagyvaros morajlasa, benzingoz, buszok, sok-sok ember fogadott. Nekem hianyzott Cambridge nyugalma, romantikaja. Oxfordot egyebkent is egy picit hivalkodonak ereztem a gotikus epuleteivel. Gondolom nem nehez kitalalni, de engem abszolut Cambridge fele huz a szivem. 

Ellatogattunk egy kedves operaenekes ismerosunkhoz is, aki jo angol modjara teaval vart minket. :)

Az en problemam valahol ezutan kezdodott: elkezdett fajni a bal labam. Felszalltunk a buszra, de amikor leszalltunk, en mar bicegtem. Es masnap (azaz ma) reggel mar nem birtam raallni. Volt nekem kb egy eve egy inszalag-szakadasos ugyletem, de azt hittem, hogy az mar rendbejott. Hat nem. Mivel 1-2 ora mulva mar kinyujatni se nagyon tudtam a labam, John ramparancsolt, hogy akkor irany a korhaz. Hat, leugraltam fellabon a hegyrol (jo, dombrol), de csak azert, hogy utana 4 (!) orat varjunk az ugyeletin, majd ezutan megnezzen egy nover (Angliaban vannak olyan magasan kepzett noverek, akik gyakorlatilag mar majdnem orvosi statuszban vannak) adjon 3 (!) fajdalomcsillapitot meg egy par mankot, es azt mondja, hogy ez nincs eltorve, es pihentessem. Hat koszi. Ugyhogy most pihentetem. Mit mondjak? Oxfordot azert nem bantam meg...! :D

Mar regota akartam irni errol, csak valahogy sosem jutottam el a temaig.Nem tudom otthon mennyire erzodik a gazdasagi valsag – itt elegge. Egyreszt nem nagyon vesznek fel embereket, masreszt a nagy munkanelkuliseg miatt a kormany megnehezitette az alkalmazottak elbocsatasat – igy probaljak enyhiteni a munkanelkuliek szamat – persze azok a kismamak, akik pont most szerettek volna visszamenni dolgozni – hat nem valami szerencsesek. John anyukaja mondta, hogy talalt egy kimutatast az interneten, miszerint ha beut a menyku, mi akkor is job helyzetben vagyunk az atlagnal – ugyanis az utolso akiket elbocsatanak, azok a tanarok, illetve a kozkorhazi alkalmazottak. Szoval mindketten fellelegezhetunk, legalabb egy picit. 

Eppen ezert meglepo az, amit itt tapasztaltam az elmult honapokban. Van az osztalyunkon egy lany, aki gyakorlatilag 2 honapja betegszabadsagon van `stressz` diagnozissal. Stressz? Itt? Az embert maximum frusztralja, hogy sok a munka, de azert azt nem mondhatnam, hogy ez stressz… nem milliokat ero szerzodesekrol beszelgetunk, hanem betegek idopontjairol.. Lenyeg annyi, hogy mint kiderult, ot az elso honapos szabadsaga alatt behivtak tobbszor is a korhazba (mert mar akkor is lehetett sejteni, hogy ez a sterssz-tema nem igaz) es o, mint titkarno, kijelentette, hogy azzal a feltetellel jon vissza, ha megkaphatja az osztalyvezeto manager irodajat, napi 4 orat az irodaban, 4 orat pedig otthonrol dolgozhat, es mellesleg megemelik a fizeteset. Amikor en ezt meghallottam,  csak neztem, hogy mi van?! Ki is ez a lany? Konyorgom egy titkarno… mikor a fonokseg megmondta neki, hogy errol ne is almodjon, meg egy honap betegszabadsagra ment. A fonok persze beutalta munkaegeszsegugyi vizsgalatra (ez otthon is igy van- ha sokaig nem dolgozol es betegsegre hivatkozol, meg kell nezzen egy orvos, hogy tenyleg beteg vagy-e, hogy kizarjak a betegseg imitalasat..). Mondanom sem kell, hogy a lany nem jelent meg. Ezek utan meg mindig nem rugtak ki. Sot, a kis holgy feljelentest tett az osztalyvezeto managerrel szemben, miszerint o kivetelezik masokkal (utalvan arra, hogy volt olyan titkarno itt, akit elengedtek 3 het szabadsagra, mert az anyukaja haldoklott, majd ket het utan meg is halt), ot meg nem nyari szabadsagra. Persze ezzel is idot nyert.

Most gyakorlatilag ott tartunk, hogy mar 3 honapja nem dolgozik (mi dolgozunk helyette is) es a korhaz meg mindig utalja a fizeteset. Kerdeztem egy ismerosomet, hogy az hogy lehet, hogy meg mindig nem rugtak ki? Annyit mondtak: angol torvenyek.. 

Lehet am szidni a Magyar rendszert (en is sokat tettem), mert annak is vannak hibai (boven), nade azert egy ilyen dolgozot paros labbal rugtak volna ki egy honap utan.. nemhogy meg fizetik 3 utan is……!!