Ket hete a folyamatos esozesnek koszonhetoen beazott az egyik fal a lakasunkban.
A hetvegen a bojlerunk felmondta a szolgalatot, igy se melegvizunk, se futesunk nincs. Erre mintegy valaszkent a sutonk egy szikra es egy rovid felgyulladasos esemeny utan orok alomra szenderult.
Tegnap pedig a British Airways sztrajkot hirdetett 2 hetre. Termeszetesen arra az intervallumra, amikor mi is repultunk volna. Szerencsere ma hajnalban sikerult atteni a jegyeinket egy masik idopontra. Erzem, hogy ez mar a kezdete a jo dolgok tortenesenek!

1-2 bejegyzessel lejjebb emlitettem, hogy van egy kedvenc reggelizos helyunk. Az elso alkalommal mikor odamentunk, mondtam John-nak, hogy szerintem az egyik pincer magyar. Nem volt felismerheto akcentusa, csak egyszeruen magyar fiunak nezett ki. John mondta, hogy szerinte biztos nem az. Azota voltunk ott egy parszor kettesben, de most hetvegen elvittuk magunkkal Hannah-t es Mustafat is. Az egyik rendeles utan a kovetkezo parbeszed zajlott le koztunk es a pincer srac kozott:

- So.. where are you guys coming from?
- Hungary.
- Na ne b@sszatok ki velem! :o)

Utolag kiderult, hogy a fiu ugyanarra az egyetemre jar, mint John es Mustafa (!) es hetvegenkent dolgozik, hogy legyen egy kis penze. A nap vegen leszurtem a nagy tanulsagot, hogy "Hungarians are the new Polish in London."

Nem tudom, hogy a kedves olvasok hogyan unneplik parjukkal az evfordulokat, de mi nem szoktunk egymasnak ajandekot venni. Altalaban elmegyunk egy klassz etterembe enni egy jot es megnezunk egy filmet a moziban (ami nalunk tenyleg ritkasag!). Ezuttal is hasonlot terveztunk. John az interneten nezelodott, hogy talaljon valami szep helyet lehetoleg a lakhelyunkhoz kozel, hogy ne kelljen sokat utazni. Mivel High Street Kensington kozeleben lakunk, ahol van egy mozi is, eleg egyszerunek tunt a dolog. John le is foglalt egy asztalt egy az interneten kivalasztott etterembe, ahol eleg jo arak es eleg szep kepek voltak. Este el is ballagtunk az etterembe. Sajnos mar elso latasra gyanus volt, hogy a kepek, amiket feltettek az internetre nem azonosak az etteremmel. (!) A menu hasonlo volt, az arak is. Viszont az etterem hangulata… eloszor is rajtunk kivul csak egy (!) asztalnal ultek, ott is leginkabb az aznapi feladatokkal vegzett munkasembereknek tuno bacsik. Mar nagyon kellemetlen lett volna visszafordulni, ugyhogy leultunk. Az egyik sarokban egy (nyilvan) rokon avagy tulajdonos felig kopasz no ult es oktatta ki a szemelyzetet mikozben egy lelkes fiu egy fenykepezogeppel minimum 73 kepet keszitett az etteremrol. A konyhabol kihallatszodo radio es az etteremben jatszott kiserteties zene mixelve annyira nem volt jo. Az asztalon Halottak napi fele muanyag piros mecsestarto (az a standard, amit Halottak napjan az ember a temetobe visz). Az etel egyebkent nem volt rossz, de jonak sem mondanam. Mindenesetre azt a penzt, amit itt kifizettunk, mashol is megtehettuk volna sokkal jobb minosegu etelert. Mondanom sem kell, szinte menekultunk a helyrol.

John javasolta, hogyha mar ez ilyen katasztrofalisan sikerult, miert nem megyunk be a Starbucks-ba enni egy mennyei cheesecake-et ‘to ease the pain’. Hat, be is mentunk. Mondanom sem kell, mindenuk volt, csak cheesecake nem. Pfff.

Meg mindig bizakodoan a mozi fele vettuk az iranyt ahol is megtudtuk, hogy a mi filmunket 1.5 ora mulva kezdik el vetiteni. Az esoben allva vegul ugy dontottuk, hogy azt aznap kihagyjuk.

Egy par nap mulva azonban elmentunk megnezni a New Moon cimu filmet mintegy karpotlaskent. Eppen az egyik legfontosabb jelenetnel (fiu epp elhagyja a lanyt) egyszercsak hallottunk egy nagy kattanast majd hang el, kep el… es felkapcsoljak a lampakat. Par perc mulva megjelent egy ott dolgozo neni es elmondta, hogy az egesz utcaban aramszunet van es amint lesz aram, folytathatjuk a filmet. Hurra. 10 percre ra visszajott az aram, csak a hang nem. Ugyhogy nem is tudtuk meg, hogy a fiu miert hagyja el a lanyt. (Jo, en olvastam a konyvet, szoval elvileg tudom). Nem is volt problema egeszen a film majdnem vegeig, amikoris a legizgalmasabb jelenetnel (lany rohan, hogy megmentse a fiut, mar majdnem megmenti) amikor egy ujabb puffanassal ismet elszallt a kep es a hang. Kitalaljatok? Ismet aramszunet volt. Ujabb 10 perc mulva megnezhettuk a hatramaradt reszt a filmbol.

Oszinten szolva, csak nevetni tudtunk a szerencsetlensegunkon.

Mindenesetre remelem, hogy altalanossagban a katasztrofalis evfordulok tovabbi fantasztikus eveket jelentenek!

 .... mint egy a lakasunkhoz kozeli kavezo/reggelizo helyen ulni, english breakfast-ot enni, tejes teat inni es nezni ahogy kinn szakad az eso!

Azt hiszem, hogy a blog London-felfedezosbol inkabb szemelyes blogga alakul egeszen egyszeruen azert, mert mar olyan sok mindent lattunk, hogy inkabb szemelyes elmenyekkel tudok csak szolgalni, felfedezosokkel kevesbe.

Ezert leirom, hogy tegnap este elmentunk meglatogatni egy ismeros hazaspart, akiknek fel eve szuletett a kisfiuk: Noah. Olyan jo volt babazni egy picit :) Mondhatom, az elso perctol nagyon jo baratok lettunk Noah-val, anyukaja szerint en lettem az elso "crush" az eleteben =)

A szamomra nagyon erdekes dolog az volt, hogy bar van 1-2 zsido vallasu ismerosom, valahogy sohasem kerultem ilyen kozel a vallashoz, mint tegnap. Tudtam Ben-rol es Gail-rol, hogy zsidok, de nem tudtam, hogy mennyire vallasosak. Az elso dolog ami feltunt, hogy heber dalokat enekelgettek a pici babanak, hogy felviditsak, megnyugtassak, illetve a heber nyelven irt mesekonyv is nagyon erdekes volt! Altalanos ismereteimbol tudom, hogy a zsidok eletukben legalabb egyszer el kell zarandokolniuk Izraelbe, de valahogy azt sosem konstatalltam, hogy ez mennyire fontos pont lehet az eletukben. A kandallo parkanyan a csalad eletet abrazolo fontos esemenyekrol a kepek a kovetkezok voltak: eskuvo, kozos gyermek, izraeli foto. Lattam naluk tovabba olyan nagyon-nagyon szep 7 agu gyertyatartot (aminek sajnos nem tudom a nevet) es amikor kerdeztem, hogy Noah-nak van-e esetleg masodik keresztneve, mondtak, hogy nincs, mert az nem annyira izraeli dolog.

En annyira-annyira nyitott vagyok kulonfele kulturak, kulonbozo vallasok fele, hogy alig birtam visszatartani magam, hogy ne halmozzam el oket millio kerdessel. Mar csak ezert is jo Londonban elni, mert az ember annyi fele embert ismerhet meg es annyi mindent megtudhat a vilagrol! Kezdem latni, hogy kulturalisan London mennyivel tobbet tud adni, mint Budapest. Nem csak vallasrol beszelek, hiszen zsidok Magyarorszagon is vannak, de peldaul azt ki mondhatja el magarol, hogy muszlim, zsido, buddhista, szikh, ateista es kereszteny baratai is egyarant vannak? Hat en! :)