Egy picit el fogok most tunni, mert nagyon sokat kell dolgoznom.

A tortenet roviden annyi, hogy elvallaltam egy reszmunkaidos allast a regi korhazamban, igy az van, hogy 9-17-ig az uj helyen vagyok es 17.30-20.00-ig a regi helyen. Szombaton szabad vagyok (ami jo, mert legalabb tudok tanulni), de vasarnap egesz nap dolgozom.

Amint lesz egy kis levegovetelnyi idom, jelentkezem ujra!

Az elozo bejegyzesben irtam, hogy kileptem az elozo munkahelyemrol. Gondolom ebbol magatol ertedodott, hogy lesz egy bejegyzes az uj helyrol is :)  

Az egesz ugy kezdodott, hogy az elozo korhazban bar 11 honapot toltottem, mindezt egy ugynoksegen keresztul. Ezzel az a gond, hogy bar nagyon tisztessegesen megfizettek, de nem volt egy biztos pozicio: a felmondasi idom peldaul egy nap volt, ami egyreszrol egy nagy szabadsagot, masreszrol meg sokaig bizonytalansagot okozott. Hogy miert? Mert az egy dolog, hogy en barmikor mondhatom, hogy szervusztok, de ok is nekem. (Na nem mintha ez nagyon valoszinu lett volna). 

Eppen ezert beadtam a jelentkezesem egy par helyre, tobb-kevesebb sikerrel. Megemlitettem ezt egy ismerosunknek, aki javaslatara beadtam a jelentkezesem olyan senior allasokra is, amire egyebkent nem tettem volna, mert ugy gondoltam, hogy egy eves tapasztalattal nem fognak komolyan venni egy senior allasra valo jelentkezesnel. Es lassatok csodat: a jelentkezes utan egy hettel mar be is hivtak interjura. Ez egyebkent ugy tortent, hogy kaptam egy emailt, hogy jelentkezzek be a korhaz feluletere, mert "shortlist"-re kerultem, es foglaljak magamnak idopontot az interjura. Mondanom sem kell, azonnal bejelentkeztem, es bolcsen ki is valasztottam az elso idopontot. (Azt az elvet vallom ugyanis, hogy egy allasinterjun vagy az elso vagy az utolso jelentkezonek jo lenni.) Par het mulva, egy penteki napon elballagtam az interjura, ami mindossze fel oras volt. Hazajottem es ra fel orara mar kaptam is a telefont a manager-tol, hogy hat akkor o szeretne, ha oda mennek dolgozni. Majdnem kiugrottam a borombol! Mondta, hogy szeptemberi kezdessel kezdenek, aminek kulon orultem, mivel augusztusban mar be volt tervezve egy kis nyaralas es nem akartam volna ezen elbukni a poziciot.

Maga az interju penteken volt. Hetfo reggel mar a postaladaban volt a 'Welcome pack'-em. Innentol kezdve lazas ugyintezes kezdodott, kizarolag papirmunka, hogy szeptemberre minden meglegyen. Mondanom sem kell, hogy az angol erkolcsi bizonyitvanyra 8 hetet kell varni, ugyhogy gyakorlatilag eselytelen volt, hogy en szeptemberben kezdek (csak akkor ezt meg nem tudtam). Felmondtam a regi munkahelyen, ahol kisebb fajta palotaforradalom lett abbol, hogy realizaltak, hogy gyakorlatilag egy evre elfelejtettek. Hetekig probaltak meggyozni, hogy maradjak, olyannyira, hogy meg az utolso napon is kerdeztek, hogy 'biztos, biztos?'. Tavozasommal azt is felajanlottak, hogy egy honapig fenn tartanak nekem egy poziciot, ha szeretnek visszamenni. Mondanom sem kell, hogy nagyon jol esett ez a gesztus, bar eszem agaban nem volt visszamenni.

 Telt-mult az ido es elerkezett szeptember.... es persze nem lettek kesz a papirjaim.
Gyakorlatilag ugy, hogy augusztusban kezdtem el intezni mindent, szeptember utolso hetere sikerult mindent megkapni. 

Kicsit furcsan ereztem magam bucsuzaskor, mert nagyon megszerettem a csapatot a borgyogyaszaton, de ereztem, hogy mennem kell tovabb, a magasabb pozicio fele.

Igy kerultem az uj korhazba, amirol maris csatolok egy kepet:

Bizony, az ott a London Eye, es a kocka alaku epulet pedig a korhaz. Amit innen nem latni, az pedig az, hogy a korhaz pont a Big Bennel es a Parlamenttel szemben van. Egyszoval: WOW.

Elmentem egy ket napos kepzesre, ahol elmondtak nekunk minden tudnivalot a korhazrol. Mindezt egy olyan epuletben, amely 30 (!) emeletes es mi a 29-dik emeleten voltunk. A kilatas egyszeruen fantasztikus volt! Egesz Londont belattuk, mivel a terem egyik fala gyakorlatilag csak ablakos volt.

Ezen a kurzuson megtudtam, hogy a korhaz europai szinten vezeto a robottechnikas mutetekben, illetve az ove a legnagyobb fogaszati intezmeny (csupan 7 emelet), valamint nemreg epult az uj gyerekkorhazuk az Evelina. 

  Ez egy nagyon szep es nagyon erdekes epulet egyebkent: mint megtudtam, gyerekekkel terveztettek, ami azt jelenti, hogy peldaul a recepcios pultok a gyerekek magassagaban vannak, a falak szinesesek, a foldon tappancsnyomok vannak, a kulonbozo osztalyokat pedig nem belgyogyaszatnak vagy ortopedianak, hanem tengerpartnak, erdonek hivjak. Errol mellekeltem is egy kepet. A gyerekek haloterme ugy van kialakitva, hogy olyan, mintha csillagok alatt aludnanak. :)

Mint kiderult, a korhaznak sajat uszodaja, edzoterme, squash terme, mozija (!) van, ami termeszetesen az ott dolgozoknak ingyenes (vagy nagyon olcso, mint pl 1 font).

A mozi egyebkent ugy lett epitve, hogy a bennfekvo betegeket agyastol egyutt le lehet tolni a moziba es ok is tudjak nezni a filmet. Hat nem elkepeszto?

Sajnos az a szarny ahol en dolgozom, nem ultra-mega uj es gyonyoruseges, es eppen felujitjak, szoval egesz nap a munkagepek zugasat hallgatjuk, de legalabb szebb lesz minden. 

Egyelore ennyit a munkahelyrol, de hamarosan uj beszamoloval jovok, arrol, hogy milyen is itt dolgozni.

2008 Novembereben kezdtem el dolgozni a korhazban, amit most nevezzunk C+W-nek.
Az eltelt (majdnem) egy ev alatt nagyon megszerettem a kollegaimat, mert ugyan nagy volt a fluktuacio, de egyre jobb es jobb emberek kerultek az osztalyunkra, igy egyre jobb es jobb lett a csapat. Nagyon nehez volt eljonnom, mert nagyon megszerettem a csapatot, akikkel dolgoztam, de ugyanakkor ereztem, hogy mennem kell tovabb, maszni a rangletrat, es nem egy helyen megragadni.

Az utolso napon egy kis bulit rendeztek az irodaban a tiszteletemre. Errol mutatok par kepet: 

Ez en vagyok a sarkomban :)

Sulian baratnommel, kolleganommel, kis tanitvanyommal.

A line manager-emmel, Pauline-nal.

 Nagyon edesek voltak egyebkent; kaptam toluk ajandekba egy 40 fontos utalvanyt az Amazonra, amit gyakorlatilag barmire elkolthetek, valamint Suliantol egy gyonyoru karkotot. Kaptam meg egy kepeslapot, amin mindenki szemelyesen bucsuzott egy par sorral, ami nagyon jol esett. Foleg az, hogy az orvosok, a professzoromat beleertve, mind nagyon kedves, dicsero szavakat irtak.

Voltak persze negativ hullamok az itt toltott 10 honap alatt, de osszesegeben nagyon szerettem itt dolgozni es remelem, hogy a csapatbol 1-2 emberrel tudom majd a kapcsolatot tartani.

Akarmilyen hihetetlen, Londonba koltozesunk ota eltelt egy ev.
Nem irok nagy osszefoglalot arrol, hogy mi tortent velem ez alatt az egy ev alatt, hiszen ezt a naptari ev vegen szoktam, mindenesetre, ha a kedves olvaso veszi arra a faradtsagot, hogy vegiggorgesse a lapokat, szepen, rendbe szedve megtalalja, hogy mi tortent velem/velunk itt, Angolfoldon. En is ezt tettem: tegnapi nagy racsodalkozasomban, hogy mar egy eve itt vagyunk, gyorsan vissza is lapozgattam a blogomban (milyen jo, hogy van!) es elamultam azon, hogy mennyi mindent csinaltunk. Szinhaz, koncert, utazas, baratok, munka.. volt itt minden. Az egy eves alap atlagot tekintve legalabb haromszor-negyszer annyit utaztam/muvelodtem, mint az elmult eveben. Es meg mennyi mindent nem lattam! Rengeteg tervem van, hogy mit szeretnek megnezni (elsosorban kiallitasok), es mit szeretnek megnezni megegyszer (mert abbol is akad boven).

Megis azt erzem a legnagyobb dolognak, hogy novemberben kezdtem el dolgozni egy pozicioban es azota mar hanyszor eloleptettek es hanyszor emeltek meg a fizetesem... sajnos 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ez Budapesten nem sikerulhetett volna.

John azt mondja, hogy London vagy megerosit, vagy megol. Engem megerositett.

Nagyon szeretek itt elni es ezuton is koszonet azoknak, akik ehhez engem barmilyen formaban hozzasegitettek.
 

Bizony-bizony, mar hivatalosan is egy eve vagyunk Londonban. Hurra!