Ezen a kepen meg azert mosolygunk annyira, mert nem tudjuk, hogy mi var rank.
Szerencsere a mosoly nem varazsolodott le az arcunkrol kesobb sem. Mint kiderult mindketten szeretunk uszni, es habar megrogzott "couch potatoes" vagyunk, azaz imadunk otthon ulni, filmet nezni es kekszet enni, mindketten ugy ereztuk, hogy muszaj egy kicsit mozognunk. En mar regota szerettem volna kiprobalni a squasholast, es Hannah-nak is kedvere volt, szoval szetneztunk az interneten es talatunk par helyet, ahol jatszani lehet. A problema ugyanaz volt, mint az uszassal; a legtobb helyen ugyanis csak akkor lehet edzeni, ha az ember tag. Ahhoz, hogy tag legyel ala kell irni egy eves szerzodest direct debit-tel, ami azt jelenti, hogy havonta levonjak a bankszamladrol a tagsagi dijat. Ez nekunk annyira nem tetszett, ugyhogy eleve egy csomo hely ki volt love. Viszont kiderult, hogy azon a helyen, ahova uszni jarunk, van lehetoseg squasholasra is.
Szoval szombaton felkerekedtunk es elmentunk squasholni. Mindenek elott Hannah megnezte az interneten a szabalyokat, hogy legalabb tudjuk, hogy mit jatszunk. Az utolso pillanatban jottunk ra, hogy Hannah-nak nincs sportcipoje, de ugy dontott, hogy megprobalkozik az egyik normal, varosi cipojeben jatszani, aztan majd meglatjuk mi lesz. A sportkozpontban lehetett utot berelni (a labdat meg kellett vennunk), majd annyit mondtak, hogy melyik terem es slussz. Gondolkodtunk rajta, hogy egy orara, csak az elso alkalomra berelunk egy tanart, hogy megmutassa az alap mozdulatokat, de arra sajnos nem volt lehetoseg. Nagy megkonnyebbulesunkre a squash palya gyakorlatilag egy kozepes meretu terem nagy belmagassaggal, felfestett csikokkal, ami teljesen zart, szoval senki nem lat be. Ez mar csak azert is jo, mert mi meg sosem jatszottunk, es nem akartuk, hogy valaki rajtunk rohogjon, hogy mennire benak vagyunk.
Szoval gyorsan atoltoztunk, es elkezdtunk jatszani. Hamar rajottunk, hogy az uto szelteben kisebb, mint egy teniszuto, a labda pedig nehezebb (nem nagyon pattog), es nagyon pici. Eloszor a szomszedos falakon gyakoroltunk, hogy hozzaszokjunk az utohoz es labdahoz, aztan elkezdtunk a helyes iranyba jatszani. Persze hozza kellett hozni a tavolsaghoz, meg ahhoz is, hogy milyen erosseggel kell a labdat megutni, de 20 perc utan mar eleg tisztessegesen jatszottunk. Az egeszben az volt a legjobb, hogy az egesz 60 perc nevetessel, jo kedvvel telt el. Hazafele iszonyatosan kimerultek voltunk, csak ultunk a metron, es neha hummogtunk :) Hazaerven kiterultunk a szofara, es kb 20 percig meg se mozdultunk. Erdekes modon utana kicsit magunkhoz tertunk es ment az elet tovabb.
Reggel mindketten izomlazzal ebredtunk, de nagyon jokedvuen. Korul-belul 12 orakkor mondtuk ki azt, hogy olyan kar, hogy meg egy hetet kell varni, hogy ujra mehessunk jatszani...!!! Aztan elgondolkodtunk es egyszerre megorultunk egymasnak, hogy igen, mindketten akarunk menni, es gyorsan foglaltunk termet mara is. Elotte elszaladtunk Hannah-nak sportcipot venni, ami egy nagyon gyors vasarlas volt: nem jo, nem jo, es jo, de nincs a mereteben, ez nem jo, ez jo, olcso, kenyelmes, vegyuk meg. :) Szoval ujbol nekivagtunk az utnak. Amikor a sportkozpontba ertunk, mondtak, hogy varnunk kell 20 percet, aminek meg orultunk is, mert igy at tudtunk oltozni es rendesen, alaposan bemelegiteni a jatszma elott.
Elkezdtunk jatszani es... fantasztikus volt!!!! Tegnap ota olyan sokat fejlodtunk, hogy mi magunk is meg voltunk dobbenve. Eleg hosszu meccseket jatszottunk es nagyon-nagyon elveztuk. Termeszetesen 10 perc utan mar patakokban folyt rolunk a verejtek, de vegtelenul elveztuk a jatekot. Amikor ugy ereztuk, hogy felido van, gyorsan megneztem, hogy mennyi az ido, es kiderult, hogy maris elment 40 perc.. semmikepp sem akartuk abbahagyni, mert ugy ereztuk, hogy meg alig jatszottunk. Ugy dontottunk, hogy maradunk meg, es ha jonnek, akkor atadjuk a termet, es ha szolnak, akkor kifizetjuk a kulonbozetet. Senki nem jott, es a recepcion nem vettek eszre, hogy 40 perc helyett masfel orat jatszottunk :D Az volt az erdekes, hogy meg masfel ora utan is maradtunk volna siman jatszani, de sajnos 8-kor zart a kozpont. Annyira fittek, jokedvuek voltunk hazafele, mintha legalabbis mozibol jonnenk ki es nem masfel ora kemeny ugrabugralas utan. Erdekes modon ma nem roskadtunk ossze a kanapen es bar iszonyatosan izomlazas a fenekunk (minden leulesnel es felallasnal jajgunk) egyaltalan nem vagyunk kimerultek. Keszitettunk egy kis bananturmixot, es most radiozunk. Ez azt jelenti, hogy hallgatjuk a zenet es kozben beszelgetunk/blogot irunk/olvasunk. Nagyon rakaptunk a jatek izere, es mar alig varjuk a kovetkezo hetveget, hogy ujra jatszhassunk. Ez egy fantasztikus hetvege volt mindkettonknek, es vegre ugy erzem, hogy tettem is valamit az egeszsegemert es mindezt fogcsikorgatas nelkul, orommel. Fantasztikus erzes! Sportot mindenkinek!
